1Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
1Halleluuja! Kiida, mu hing, Issandat!
2Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
2Ma tahan Issandat kiita oma eluaja! Ma tahan oma Jumalale mängida, niikaua kui mind on!
3Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
3Ärge lootke vürstide peale, inimlaste peale, kelle käes ei ole abi!
4Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.
4Kui tema vaim välja läheb, siis ta pöördub tagasi oma mulda; selsamal päeval kaovad tema kavatsused.
5Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;
5Õnnis on see, kelle abi on Jaakobi Jumal, kelle lootus on Issanda peale, oma Jumala peale,
6A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;
6kes on teinud taeva ja maa, mere ja kõik, mis seal sees on, kes on ustav igavesti,
7Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
7kes mõistab õiglast kohut neile, kellele liiga tehakse, kes annab leiba näljastele. Issand päästab lahti, kes on kinni seotud.
8Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
8Issand avab pimedate silmad; Issand seab püsti need, kes on küüru vajutatud. Issand armastab õigeid.
9Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
9Issand kaitseb võõraid, ta peab ülal vaeslapsi ja lesknaisi; kuid õelate teed ta saadab nurja.
10Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
10Issand on kuningas igavesti, sinu Jumal, Siion, põlvest põlve! Halleluuja!