1Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
1Miks paganad möllavad ja rahvad mõtlevad tühja?
2A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
2Ilmamaa kuningad astuvad esile ja vürstid peavad üheskoos nõu Issanda ja tema võitud mehe vastu:
3Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
3'Kiskugem katki nende ahelad ja visakem enestelt ära nende köied!'
4Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
4Kes taevas istub, naerab; Issand pilkab neid.
5Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
5Oma vihas ta kõneleb siis nendega ja oma raevus ta teeb neile hirmu:
6Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
6'Aga mina olen seadnud oma kuninga Siionile, oma pühale mäele.'
7Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
7- 'Ma annan teada Issanda otsuse; tema ütles minule: Sina oled mu Poeg, täna ma sünnitasin sinu.
8Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
8Küsi minult, ja ma annan paganad su pärandiks ning ilmamaa otsad su omandiks.
9Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
9Sa peksad nad puruks raudkepiga, sa lööd nad katki nagu potissepa tehtud astjad.'
10Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
10Niisiis, teie, kuningad, saage mõistlikuks! Teie, ilmamaa kohtumõistjad, laske endid noomida!
11Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
11Teenige Issandat kartusega ja ilutsege värisemisega!
12Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!
12Andke suud Pojale, et ta ei vihastaks ja teie ei hukkuks oma teel; sest tema viha süttib pea! Õndsad on kõik, kes tema juures pelgupaika otsivad.