1Asáf zsoltára.
1Aasafi laul. Vägev Jumal Issand kõneleb ja hüüab ilmamaale päikese tõusust selle loojakuni.
2A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
2Siionist, kõige ilu täiusest, hakkab Jumal kiirgama.
3Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
3Meie Jumal tuleb ega vaiki, tuli põletab tema eel ja tema ümber möllab maru väga.
4Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
4Ta kutsub taeva ülalt ja maa, et kohut mõista oma rahvale.
5Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
5'Koguge mulle kokku mu vagad, kes minuga on teinud lepingu ohvri juures!'
6És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
6Siis taevad kuulutavad tema õigust, sest Jumal on kohtumõistja. Sela.
7Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
7'Kuule, mu rahvas, ja ma räägin! Kuule, Iisrael, ma tunnistan su vastu: Jumal, sinu Jumal, olen mina!
8Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
8Ei ma sind noomi su ohvrite pärast, sest su põletusohvrid on mu ees alati.
9[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
9Ei ma võta su kojast härjavärsse ega sikke su taradest.
10Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
10Sest kõik metsloomad on minu omad, ja kariloomad tuhandeil mägedel.
11Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
11Ma tunnen kõiki mägede linde, ja loomad minu väljadel on mu juures.
12Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
12Kui mul oleks nälg, ei ma ütleks seda sulle; sest maailm ja selle täius on minu päralt.
13Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
13Kas ma peaksin sööma härgade liha ja jooma sikkude verd?
14Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
14Too Jumalale ohvriks tänu ja tasu Kõigekõrgemale oma tõotused!
15És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
15Ja hüüa mind appi ahastuse päeval; siis ma tõmban su sellest välja ja sina annad mulle au!'
16A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
16Aga õelale ütleb Jumal: 'Mis on sul sellest, et sa jutustad mu seadustest ja võtad oma suhu minu lepingu?
17Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
17Sina ju vihkad õpetust ja heidad mu sõnad oma selja taha.
18Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
18Kui sa näed varast, siis sa oled meeleldi koos temaga ja sul on osa abielurikkujatega.
19A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
19Oma suu sa läkitad kurja rääkima ja su keel sepitseb pettust.
20Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
20Sa istud ja kõneled oma venna vastu ja laimad oma ema poega.
21Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
21Seda sa tegid, aga mina olin vait. Kas sa arvad, et mina olen niisugune nagu sina? Ma tahan sind noomida ja seda seada su silma ette!'
22Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
22Pange siis seda tähele teie, kes unustate Jumala, et ma ei murraks, ilma et keegi päästaks!
23A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
23Kes toob ohvriks tänu, see annab mulle au, ja kes paneb tähele teed, sellele ma annan näha Jumala päästet!