1Aszáf tanítása.
1Aasafi õpetuslaul. Miks sa, Jumal, oled meid ära heitnud jäädavalt? Miks suitseb su viha su karjamaa lammaste vastu?
2Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!
2Mõtle oma kogudusele, mille sa muiste oled enesele asutanud ja oma pärandi jaoks lunastanud, Siioni mäele, kus sina asud!
3Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
3Tõsta oma sammud nendele igavestele varemetele, vaenlane on kõik rikkunud pühamus!
4Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.
4Su vastased möirgasid su kohtumishoones, nad on oma tähised pannud tähisteks.
5Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.
5Näis, nagu oleksid nad kirveid kõrgele tõstnud metsarägastikus.
6Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.
6Nii lõid nad puruks kiinide ja haamritega kõik selle nikerdused.
7Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.
7Nad on su pühamu süüdanud tulega põlema, su nime eluaseme on nad reostanud maani.
8Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
8Nad ütlesid oma südames: 'Hävitagem need täielikult!' Nad põletasid maha kõik Jumala kogudusekojad kogu maal.
9Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
9Oma tähiseid me ei näe, prohvetit ei ole enam, ja meie seas ei ole kedagi, kes teaks, kui kaua.
10Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
10Kui kaua, oh Jumal, saab tagakiusaja teotada? Kas vaenlane võib sinu nime laimata jäädavalt?
11Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!
11Miks sa tõmbad tagasi oma käe, oma parema käe? Tõmba see välja oma põuest, hävita!
12Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
12Jumal on muistsest ajast mu kuningas, kes maailmas teostab päästmise.
13Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
13Sina lõhestasid oma võimusega mere kaheks, sina lõid katki lohede pead vete peal.
14Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
14Sina purustasid Leviatani pead, sa andsid need söögiks meresõitjale rahvale.
15Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
15Sina lõhkusid allikad ja jõed, sina tegid voolavad jõed kuivaks.
16Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
16Sinu päralt on päev ja öögi on sinu päralt, sina oled valmistanud valguse ja päikese.
17Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
17Sina oled seadnud kõik ilmamaa rajad, suve ja talve oled sina teinud.
18Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
18Mõtle sellele! Vaenlane teotab Issandat ja jõle rahvas laimab su nime.
19Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!
19Ära anna oma tuvikese hinge kiskjate kätte, ära unusta oma viletsate elu jäädavalt!
20Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
20Vaata oma lepingule! Sest pimedad maanurgad on täis vägivalda.
21A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
21Ära lase rõhutuid tulla häbiga tagasi, viletsad ja vaesed kiitku sinu nime!
22Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
22Tõuse, Jumal, seleta oma riiuasi, mõtle teotamisele, mis kogu päeva tuleb jõledalt mehelt!
23Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
23Ära unusta oma vastaste kisa, nende möll, kes sulle vastu hakkavad, kohub suuremaks alatasa!