¹Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

¹Aasafi õpetuslaul. Pane tähele, mu rahvas, minu Seadust, pöörake oma kõrvad minu sõnade poole!

²Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

²Ma avan oma suu õpetussõnadega, ma ilmutan mõistatusi muistsest ajast.

³A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

³Mida me oleme kuulnud ja mida me teame ja mida meie vanemad on meile jutustanud,

⁴Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

⁴seda me ei taha salata nende laste eest; me jutustame tulevasele põlvele Issanda kiituseväärt tegudest, tema vägevusest ja tema imedest, mis ta on teinud.

⁵Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

⁵Ta asetas tunnistuse Jaakobisse ja seadis Iisraelisse Seaduse, mida ta käskis meie esivanemail teatada oma lastele,

⁶Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;

⁶et tulevane põlv seda tunneks, lapsed, kes sünnivad, et nemadki tõuseksid seda jutustama oma lastele,

⁷Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.

⁷ja et nad paneksid oma lootuse Jumala peale ega unustaks Jumala tegusid, vaid peaksid tema käske

⁸Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

⁸ega oleks nagu nende esivanemad, kangekaelne ja tõrges sugu, sugu, kelle süda ei olnud kindel ja kelle vaim ei olnud ustav Jumalale.

⁹Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

⁹Efraimi lapsed, varustatud ammulaskjad, pöörasid selja lahingu päeval.

¹⁰Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;

¹⁰Nad ei pidanud Jumala lepingut, vaid keeldusid käimast ta Seaduse järgi

¹¹Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

¹¹ja unustasid ta suured teod ja ta imetööd, mis ta neile oli näidanud.

¹²Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

¹²Nende esivanemate ees tegi ta imet Egiptusemaal Soani väljal.

¹³Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

¹³Ta lõhestas mere ja laskis nad minna läbi ning pani vee seisma nagu paisu.

¹⁴Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

¹⁴Ta juhtis neid päeva ajal pilvega ja kogu öö tule valgusega.

¹⁵Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

¹⁵Ta lõhestas kaljud kõrbes ja jootis neid otsekui suurtest ürgveevoogudest.

¹⁶Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

¹⁶Ta pani vulisema veesooned kaljust ja vee voolama nagu jõed.

¹⁷Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

¹⁷Siiski nad tegid ikka edasi pattu tema ees, tõrkudes kuivas kõrbes Kõigekõrgema vastu.

¹⁸És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

¹⁸Nad kiusasid Jumalat oma südames, nõudes toitu oma himu järgi,

¹⁹És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

¹⁹ja nad rääkisid Jumala vastu, öeldes: 'Kas Jumal suudab katta laua ka kõrbes?

²⁰Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

²⁰Ennäe, ta lõi küll kaljut, ja veed jooksid ja ojad voolasid. Kas tema võib anda ka leiba? Kas ta võib valmistada liha oma rahvale?'

²¹Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

²¹Sellepärast, kui Issand seda kuulis, siis ta raevutses, tuli süttis Jaakobis ja viha tõusis Iisraeli vastu,

²²Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

²²sest et nad ei uskunud Jumalasse ega lootnud tema pääste peale.

²³És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

²³Siis ta andis käsu pilvedele ülal ja avas taeva uksed

²⁴És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

²⁴ning laskis sadada nende peale mannat toiduks; ta andis neile taeva vilja.

²⁵Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

²⁵Inimene sõi inglite leiba; ta lähetas neile rooga, nõnda et küllalt sai.

²⁶Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

²⁶Ta tõstis taeva alla idatuule ja ajas üles oma vägevusega lõunatuule;

²⁷És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁷ja ta laskis nende peale sadada liha nagu põrmu ja tiivulisi linde nagu mere liiva,

²⁸És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.

²⁸ning pillutas need nende leeri keskele, ümber nende majade.

²⁹Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

²⁹Siis nad sõid ja nende kõhud said kõvasti täis. Nii ta saatis neile, mida nad himustasid.

³⁰Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

³⁰Aga veel ei võõrdunud nad oma himust ja nende söök oli alles nende suus,

³¹Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

³¹kui Jumala viha juba tõusis nende vastu ja tappis tugevamad nende seast ning surus põlvili Iisraeli noored mehed.

³²Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

³²Kõigest sellest hoolimata tegid nad ikka pattu ega uskunud tema imedesse.

³³Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

³³Siis ta lõpetas nende päevad tuulepuhangus ja nende aastad äkilises hukkumises.

³⁴Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

³⁴Kui ta neid tappis, nõudsid nad teda ning pöördusid ja otsisid Jumalat

³⁵És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

³⁵ja tuletasid meelde, et Jumal on nende kalju, ja et Jumal, Kõigekõrgem, on nende lunastaja.

³⁶És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

³⁶Kuid nad petsid teda oma suuga ja valetasid temale oma keelega.

³⁷De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

³⁷Sest nende süda ei olnud kindlasti tema küljes, ja nad ei olnud ustavad tema lepingu pidamises.

³⁸Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

³⁸Aga tema on armuline: ta lepitab pahateod ega tule hävitama, vaid võtab sagedasti tagasi oma viha ega lase kogu oma vihaleeki tõusta.

³⁹Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

³⁹Talle tuli meelde, et nad on liha, tuuleõhk, mis läheb ära ega tule tagasi.

⁴⁰Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

⁴⁰Kui mitu korda nad tõrkusid tema vastu kõrbes ja tegid temale meelehaiget tühjal maal.

⁴¹És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

⁴¹Ja nad kiusasid ikka jälle Jumalat ja pahandasid Iisraeli Püha.

⁴²Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;

⁴²Nad ei meenutanud enam tema kätt ega seda päeva, mil ta nad lahti ostis rõhujate käest,

⁴³Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

⁴³kui ta tegi tunnustähti Egiptuses ja oma imetähti Soani väljal,

⁴⁴És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

⁴⁴kui ta muutis vereks nende jõed, nii et nad ei saanud oma veeojadest juua.

⁴⁵Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.

⁴⁵Ta läkitas nende sekka parme, kes neid sõid, ja konni, kes neile kahju tegid.

⁴⁶Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

⁴⁶Ta andis nende vilja mardikaile ja nende rühkimise rohutirtsudele.

⁴⁷Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.

⁴⁷Ta lõi rahega maha nende viinapuud ja jääsajuga nende metsviigipuud.

⁴⁸Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

⁴⁸Ta andis nende veised rahe kätte ja nende kariloomad välkude kätte.

⁴⁹Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

⁴⁹Ta läkitas nende peale oma hirmsa viha, raevu ja meelepaha, kitsikuse ja kurjade inglite parve.

⁵⁰Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

⁵⁰Ta sillutas tee oma vihale ega säästnud nende hingi surmast, vaid andis nende elu katku kätte.

⁵¹És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.

⁵¹Ta lõi maha kõik esmasündinud pojad Egiptuses, mehejõu esmikud Haami telkides.

⁵²Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

⁵²Aga oma rahva ta saatis teele nagu lambad ja juhtis neid nagu karja kõrbes;

⁵³És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

⁵³ja ta juhatas neid nõnda, et nad olid julged ega olnud hirmunud; aga nende vaenlased kattis meri.

⁵⁴És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

⁵⁴Ja ta viis nad oma pühale maale, sinna mäele, mille ta parem käsi oli omandanud;

⁵⁵És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

⁵⁵ja ta kihutas ära rahvad nende eest ning jagas nende maa liisuga pärisosadeks; ja ta pani nende telkidesse elama Iisraeli suguharud.

⁵⁶De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;

⁵⁶Aga nemad ajasid kiusu ja trotsisid Jumalat, Kõigekõrgemat, ega pidanud tema tunnistusi,

⁵⁷Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

⁵⁷vaid loobusid neist ning murdsid ustavuse, nõnda nagu nende vanemad, ja põrkasid kõrvale, nagu lõtv amb,

⁵⁸Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

⁵⁸ja vihastasid teda oma ohvrikinkudega ja ärritasid teda oma puuslikega.

⁵⁹Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

⁵⁹Jumal kuulis seda ja raevutses ning hülgas Iisraeli täiesti

⁶⁰És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

⁶⁰ja heitis ära hoone Siilos, telgi, mille ta oli püstitanud inimeste keskele.

⁶¹Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

⁶¹Ta andis vangi oma vägevuse ja ilu oma vaenlaste kätte,

⁶²És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

⁶²ja andis oma rahva mõõga kätte ning raevutses oma pärisosa vastu.

⁶³Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

⁶³Nende noored mehed sõi tuli ja nende neitsid jäid pulmailuta;

⁶⁴Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

⁶⁴nende preestrid langesid mõõga läbi ja nende lapsed ei saanud nutta leinanuttu.

⁶⁵Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;

⁶⁵Aga Issand ärkas otsekui unest, nagu sangar, kes veiniuimast virgub,

⁶⁶És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

⁶⁶ja lõi oma vaenlased põgenema; ta pani nad igaveseks teotuseks.

⁶⁷Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

⁶⁷Ta hülgas ka Joosepi telgi ega valinud Efraimi suguharu.

⁶⁸Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

⁶⁸Ent Juuda suguharu ta valis enesele, Siioni mäe, mida ta armastab.

⁶⁹És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

⁶⁹Ja tema ehitas oma pühamu nagu taeva kõrguse, nagu ilmamaa, mille ta on rajanud igaveseks.

⁷⁰És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.

⁷⁰Ja ta valis oma sulase Taaveti, võttes tema ära lambataradest.

⁷¹A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.

⁷¹Imetajate lammaste järelt ta tõi tema, et ta karjataks ta rahvast Jaakobit ja ta pärisosa Iisraeli.

⁷²És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.

⁷²Ja Taavet karjatas neid südame laitmatuses ning juhtis neid osava käega.