1Az Ezrahita Ethán tanítása.
1Esralase Eetani õpetuslaul.
2Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
2Ma laulan Issanda heldusest igavesti, ma kuulutan oma suuga su ustavust põlvest põlve.
3Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
3Sest ma ütlen: Igaveseks sa ehitasid helduse, taevastesse sa rajasid oma ustavuse.
4Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
4'Ma olen teinud lepingu oma valituga, ma olen oma sulasele Taavetile vandunud:
5Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
5Ma kinnitan su soo igaveseks ja ehitan su aujärje põlvest põlve.' Sela.
6És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
6Ja taevad tunnistavad su imetegusid, Issand, ja sinu ustavust pühade koguduses.
7Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
7Sest kes on pilvedes Issanda taoline? Kes on Issanda sarnane Jumala laste seas?
8Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
8Jumal on kohutav pühade salajases kogus, ja ta on kardetav üle kõikide, kes teda ümbritsevad.
9Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
9Issand, vägede Jumal, kes on nii võimas kui sina, Issand? Ja sinu ustavus on sinu ümber.
10Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
10Sina valitsed mere uhkust; kui ta oma lained tõstab, vaigistad sina need.
11Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
11Sina purustasid Rahabi nagu mahalöödu; oma vägeva käsivarrega sa pillutasid laiali oma vaenlased.
12Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
12Sinu oma on taevas ja sinu on ka maa; maailmale ja kõigele, mis seda täidab, oled sina rajanud aluse.
13Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
13Põhja ja lõuna oled sina loonud; Taabor ja Hermon laulavad hõisates sinu nimele.
14A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.
14Sinul on vägev käsivars, tugev on sinu käsi, kõrge su parem käsi.
15Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.
15Õigus ja õiglus on su aujärje alus; heldus ja ustavus käivad su palge ees.
16Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
16Õnnis on rahvas, kes tunneb püha hõiskamist; nad käivad sinu palge valguses, Issand.
17A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
17Sinu nimest rõõmutsevad nad iga päev, ja sinu õigluses nad ülendatakse.
18Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
18Sest sina oled nende tugevuse ilu, ja sinu hea meele pärast tõstetakse meie sarv kõrgele.
19Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
19Sest Issanda hoolel on meie kilp, ja Iisraeli Püha hoolel on meie kuningas.
20Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
20Kord sa rääkisid nägemuses oma vagadega ning ütlesid: 'Ma olen pannud abi sangari kätte, ma olen valitu suureks tõstnud rahva hulgast.
21Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
21Ma olen leidnud Taaveti, oma sulase, oma püha õliga olen ma tema võidnud.
22A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.
22Teda toetab mu käsi kõvasti ja mu käsivars tugevdab teda.
23Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
23Vaenlane ei saa teda üllatada ega ülekohtune inimene teda maha rõhuda,
24Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
24vaid mina taon puruks ta vaenlased ta eest ja löön maha tema vihkajad.
25És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
25Ja mu ustavus ja mu heldus on temaga, ja tema sarv tõstetakse kõrgele minu nimes.
26És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
26Ja ma panen tema käe mere peale ja ta parema käe jõgede peale.
27Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
27Tema hüüab mind: Sina oled minu Isa, mu Jumal, mu päästekalju!
28Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
28Ent mina teen ta esmasündinuks ning kõige kõrgemaks kuningaks üle ilmamaa.
29Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
29Ma hoian oma helduse temale igavesti ja mu leping temaga jääb püsima.
30És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
30Ma sean tema soo igaveseks ja tema aujärje nii kauaks kui taeva päevad.
31Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
31Kui ta lapsed hülgavad mu Seaduse ega käi mu määruste järgi,
32Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
32kui nad teotavad mu korraldusi ega pea mu käske,
33Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
33siis ma küll nuhtlen nende üleastumisi vitsaga ja nende pahategusid hoopidega,
34De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
34kuid oma heldust ma ei tühista ega tee valeks oma ustavust.
35Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
35Ma ei riku oma lepingut ega muuda seda, mis on lähtunud mu huulilt.
36Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
36Ma olen korra vandunud oma pühaduse juures; tõesti, ma ei valeta Taavetile.
37Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.
37Tema sugu püsib igavesti ja tema aujärg nagu päike minu ees;
38Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
38nagu kuu peab ta jääma igavesti kindlaks ja nagu ustav tunnistaja pilvedes!' Sela.
39De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
39Ja ometi oled sa tema ära tõuganud ja ära põlanud, sa oled saanud täis raevu oma võitud mehe vastu.
40Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
40Sa oled tühistanud oma sulase lepingu, sa oled maani häbistanud tema krooni.
41Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.
41Sa oled kiskunud maha kõik tema müürid, sa oled tema kindlused teinud varemeiks.
42Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
42Kõik, kes seda teed mööda käivad, rüüstavad teda, ta on saanud teotuseks oma naabritele.
43Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
43Sa oled suureks tõstnud tema rõhujate parema käe, sa oled rõõmustanud kõiki tema vaenlasi.
44Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.
44Sa oled tagasi pööranud ka tema mõõgatera ega ole teda püsti hoidnud sõjas.
45Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.
45Sa oled lõpetanud tema hiilguse ja oled lükanud maha tema aujärje.
46Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
46Sa oled lühendanud tema nooruspäevi ja oled katnud teda häbiga. Sela.
47Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?
47Kui kaua sa, Issand, peidad ennast? Kui kaua su viha peab leegitsema nagu tuli?
48Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
48Mõtle, kui lühike on mu eluiga! Kui tühisteks sa oled loonud kõik inimlapsed!
49Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.
49Kus on inimene, kes jääb elama ega näe surma, kes päästab oma elu surmavalla käest? Sela.
50Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!
50Kus on su endised heldused, Issand, mis sa vandusid Taavetile oma ustavuses?
51Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
51Mõtle, Issand, oma sulase teotusele kõigi suurte rahvaste poolt, mida ma kannan oma põues,
52A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]
52millega sinu vaenlased sind, Issand, teotavad, kui nad teotavad su võitud mehe jälgi!
53Tänu olgu Issandale igavesti! Aamen ja aamen!