1Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
1Moosese, jumalamehe palve. Issand, sina oled meile olnud eluasemeks põlvest põlve.
2Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.
2Enne kui mäed sündisid ja kui maa ja maailm loodi, oled sina, Jumal, igavesest igavesti.
3Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
3Sina viid inimese jälle põrmu ja ütled: 'Tulge tagasi, inimlapsed!'
4Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.
4Sest tuhat aastat on sinu silmis nagu eilne päev, kui see on möödunud, ja nagu vahikord öösel.
5Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
5Sa uhud nad ära, nad on nagu uni, nagu rohi, mis hommikul haljendab.
6Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
6See õitseb hommikul ja haljendab, õhtul see närtsib ja kuivab ära.
7Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
7Sest sinu viha tõttu me lõpeme ja su vihaleegist me ehmume.
8Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.
8Sa paned meie pahateod enese ette, meie salapatud oma palge valguse ette.
9Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
9Sest kõik meie päevad mööduvad su raevu all, meie aastad lõpevad nagu ohe.
10A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
10Meie päevade mõõt on seitsekümmend aastat ja kui keegi on tugev, kaheksakümmend aastat, ja parimal puhul on need ometi vaev ja häda. Jah, see möödub kähku ja me lendame ära.
11Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
11Kes tunneb su viha tugevust ja su raevu, nõnda nagu sind tuleb karta?
12Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
12Õpeta meid meie päevi arvestama, et me saaksime targa südame!
13Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
13Pöördu tagasi, Issand! Oh kui kaua? Halasta oma sulaste peale!
14Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.
14Täida meid hommikul oma heldusega, siis me hõiskame ja oleme rõõmsad kogu oma eluaja!
15Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
15Rõõmusta meid nii palju päevi, kui sa meid vaevasid, nii palju aastaid, kui me nägime õnnetust!
16Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.
16Saagu nähtavaks su töö su sulastele ja nende lastele su auhiilgus!
17És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
17Issandal, meie Jumalal, olgu lahke meel meie vastu! Meie kätetööd ta kinnitagu meile! Kinnita meie kätetööd!