¹Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

¹Kes Kõigekõrgema kaitse all elab ja alati Kõigeväelise varju all viibib,

²Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

²see ütleb Issandale: 'Sina oled mu varjupaik ja mu kindel mäelinnus, mu Jumal, kelle peale ma loodan!'

³Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.

³Sest tema kisub su välja linnupüüdja paelust, hukkava katku käest.

⁴Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.

⁴Oma tiivasulgedega kaitseb ta sind ja tema tiibade all sa leiad varju; tema tõde on kilp ja kaitsevall.

⁵Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal;

⁵Ei sa siis karda öö hirmu ega noolt, mis päeval lendab,

⁶A dögvésztõl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

⁶ei katku, mis rändab pilkases pimedas, ega tõbe, mis laastab lõunaajal.

⁷Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít.

⁷Langegu tuhat su kõrvalt ja kümme tuhat su paremalt poolt, sinu külge see ei puutu.

⁸Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

⁸Aga sa vaatad oma silmaga ja näed, kuidas kätte makstakse õelatele.

⁹Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

⁹Sest sina, Issand, oled mu varjupaik! Kõigekõrgema oled sina, mu hing, võtnud oma eluasemeks.

¹⁰Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

¹⁰Ei taba õnnetus sind ega lähene häda su telgile.

¹¹Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban.

¹¹Sest tema annab oma inglitele sinu pärast käsu sind hoida kõigil su teedel.

¹²Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kõbe.

¹²Kätel nad kannavad sind, et sa oma jalga ei lööks vastu kivi.

¹³Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

¹³Sa astud üle lõvide ja rästikute, noored lõvid ja lohed sa lömastad.

¹⁴Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom õt, felmagasztalom õt, mert ismeri az én nevemet!

¹⁴'Et ta minusse on kiindunud, siis ma päästan tema; ma ülendan tema, sest ta tunneb minu nime.

¹⁵Segítségül hív engem, ezért meghallgatom õt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsõítem õt.

¹⁵Ta hüüab mind appi ja ma vastan temale; mina olen ta juures, kui ta on kitsikuses, ma vabastan tema ning teen ta auliseks.

¹⁶Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

¹⁶Pika eaga ma täidan tema ja annan temale näha oma päästet.'