¹Felele pedig Jób, és monda:

¹Tetapi Ayub menjawab, "Seringkali kudengar pendapat demikian; penghiburanmu hanyalah siksaan.

²Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

²(16:1)

³Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?

³Kapankah omong kosong itu kamu hentikan? Apa yang merangsang kamu untuk memberi jawaban?

⁴Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

⁴Seandainya kamu ini aku, dan aku kamu, aku pun dapat bicara sama seperti itu. Kubanjiri kamu dengan penuturan; kepalaku akan kugeleng-gelengkan.

⁵Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]

⁵Hatimu akan kukuatkan dengan berbagai anjuran; kata-kataku akan memberi penghiburan.

⁶Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?

⁶Kalau aku bicara, deritaku tidak reda; jika aku berdiam diri, apa pula gunanya?

⁷Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

⁷Allah, membuat aku kepayahan; seluruh keluargaku telah dibinasakan.

⁸Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.

⁸Dia menentang dan menangkap aku. Sekarang kurus keringlah tubuhku, dan bagi banyak orang itulah buktinya bahwa aku telah berdosa.

⁹Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

⁹Dengan geram Allah merobek-robek tubuhku; dengan sangat benci Ia memandang aku.

¹⁰Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.

¹⁰Orang-orang mengejek aku dengan mulut terbuka lebar; aku dikeroyok dan pipiku ditampar.

¹¹Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

¹¹Allah menyerahkan aku kepada orang durhaka; aku dijatuhkan-Nya ke tangan orang durjana.

¹²Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.

¹²Tadinya hidupku aman dan sentosa, tapi Allah menyerang aku dengan tiba-tiba. Tengkukku dicengkeram-Nya dan aku dicampakkan; dijadikan-Nya aku sasaran untuk latihan.

¹³Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

¹³Tanpa rasa iba Ia terus memanah aku, sehingga terburailah isi perutku.

¹⁴Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.

¹⁴Ia menyerbu seperti seorang pejuang, dan melukai aku dengan berulang-ulang.

¹⁵Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

¹⁵Aku memakai karung tanda kesedihan, dan duduk dalam debu karena dikalahkan.

¹⁶Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]

¹⁶Wajahku merah karena tangisku; kelopak mataku bengkak dan biru.

¹⁷Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

¹⁷Tapi aku tidak melakukan kekerasan; nyata tuluslah doaku kepada TUHAN.

¹⁸Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

¹⁸Hai bumi, kejahatan terhadapku jangan sembunyikan; jangan diamkan teriakku minta keadilan.

¹⁹Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

¹⁹Aku tahu bahwa Pembelaku ada di surga; Ia memberi kesaksian bahwa aku tak berdosa.

²⁰Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

²⁰Aku diejek teman-temanku dan ditertawakan; sambil menangis aku menghadap Allah minta bantuan.

²¹Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.

²¹Ah, kiranya Allah sendiri membela aku di hadapan-Nya, seperti seorang yang rela membela sahabatnya.

²²Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ]

²²Tahun-tahunku yang sisa tak banyak lagi; sebentar lagi aku pergi dan tak akan kembali.