¹Felele pedig Jób, és monda:

¹Tetapi Ayub menjawab, "Mengapa aku terus kamu kecam, dan kamu siksa dengan perkataan?

²Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

²(19:1)

³Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

³Berkali-kali kamu menghina aku, dan kamu aniaya aku tanpa rasa malu.

⁴Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

⁴Seandainya salah perbuatanku, itu tidak merugikan kamu.

⁵Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?

⁵Kamu pikir dirimu lebih baik daripadaku; susahku kamu anggap bukti kesalahanku.

⁶Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

⁶Ketahuilah bahwa aku sedang disiksa Allah, dan ditangkap dalam perangkap-Nya.

⁷Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

⁷Aku meronta karena kekejaman-Nya itu, tetapi tidak seorang pun yang memperhatikan aku. "Di mana keadilan," teriakku, tetapi tak ada yang mendengar aku.

⁸Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

⁸Allah menutup jalanku, aku tak dapat lewat, lorong-lorongku dibuat-Nya gelap pekat.

⁹Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

⁹Ia merampas hartaku semua, dan nama baikku dirusakkan-Nya.

¹⁰Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

¹⁰Ia menghantam aku dari segala jurusan, seperti orang mencabut akar dari tanaman, lalu membiarkannya merana dan layu, begitulah direnggut-Nya segala harapanku.

¹¹Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

¹¹Murka Allah kepadaku menyala-nyala; aku dianggap-Nya sebagai musuh-Nya.

¹²Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

¹²Pasukan-Nya menyerbu tanpa dapat dibendung; jalanku dihalangi, dan kemahku dikepung.

¹³Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.

¹³Sanak saudaraku dijauhkan-Nya daripadaku; aku menjadi orang asing bagi semua kenalanku.

¹⁴Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.

¹⁴Kaum kerabatku semua menjauhkan diri; teman-temanku tak ingat kepadaku lagi.

¹⁵Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.

¹⁵Hamba perempuanku lupa siapa aku, tuan mereka; dianggapnya aku orang yang belum dikenalnya.

¹⁶Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

¹⁶Kupanggil hambaku, tapi ia tak menyahut, meskipun kubujuk dia dengan lembut.

¹⁷Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.

¹⁷Istriku muak mencium bau napasku, saudara kandungku tak sudi mendekatiku.

¹⁸Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

¹⁸Aku dihina oleh anak-anak di jalan; jika aku berdiri, aku ditertawakan.

¹⁹Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

¹⁹Melihat aku, teman karibku merasa ngeri; aku ditinggalkan mereka yang kukasihi.

²⁰Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

²⁰Tubuhku tinggal kulit pembalut tulang; hampir saja aku mati dan nyawaku melayang.

²¹Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

²¹Hai kawan-kawanku, kasihanilah aku, sebab tangan Allah memukul aku.

²²Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

²²Allah terus menekan aku; mengapa kamu tiru Dia? Belum puaskah kamu menyiksa?

²³Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

²³Ah, kiranya kata-kataku dicatat, sehingga akan selalu diingat;

²⁴Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!

²⁴kiranya dengan besi dipahat pada batu, supaya bertahan sepanjang waktu.

²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

²⁵Aku tahu bahwa di surga ada Pembelaku; akhirnya Ia akan datang menolong aku.

²⁶És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

²⁶Meskipun kulitku luka-luka dan pecah, tapi selama aku bertubuh, akan kupandang Allah.

²⁷A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

²⁷Dengan mataku sendiri Dia akan kulihat, dan bagiku Dia menjadi sahabat. Hatiku hancur sebab kamu berkata,

²⁸Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

²⁸'Bagaimana caranya kita mendakwanya?' Kamu mencari alasan untuk membuat perkara.

²⁹Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

²⁹Tetapi, kini takutlah kepada pedang! Sebab Allah murka dan menghukum orang berdosa; maka tahulah kamu, bahwa ada Allah yang mengadili manusia."