1Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
1Ayub melanjutkan uraiannya, katanya,
2Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
2"Kiranya hidupku dapat lagi seperti dahulu, waktu Allah melindungi aku.
3Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
3Aku selalu diberi-Nya pertolongan, diterangi-Nya waktu berjalan dalam kegelapan.
4A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
4Itulah hari-hari kejayaanku, ketika keakraban Allah menaungi rumahku.
5Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
5Waktu itu, Yang Mahakuasa masih mendampingi aku, dan anak-anakku ada di sekelilingku.
6Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
6Ternakku menghasilkan banyak sekali susu. Banyak minyak dihasilkan oleh pohon-pohon zaitunku, meskipun ditanam di tanah berbatu.
7Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
7Jika para tua-tua kota duduk bersama, dan kuambil tempatku di antara mereka,
8Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
8minggirlah orang-orang muda, segera setelah aku dilihat mereka. Juga orang-orang tua bangkit dengan khidmat; untuk memberi hormat.
9A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
9Bahkan para pembesar berhenti berkata-kata,
10A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
10dan orang penting pun tidak berbicara.
11Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
11Siapa pun kagum jika mendengar tentang aku; siapa yang melihat aku, memuji jasaku.
12Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
12Sebab, kutolong orang miskin yang minta bantuan; kusokong yatim piatu yang tak punya penunjang.
13A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
13Aku dipuji oleh orang yang sangat kesusahan, kutolong para janda sehingga mereka tentram.
14Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
14Tindakanku jujur tanpa cela; kutegakkan keadilan senantiasa.
15A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
15Bagi orang buta, aku menjadi mata; bagi orang lumpuh, aku adalah kakinya.
16A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
16Bagi orang miskin, aku menjadi ayah; bagi orang asing, aku menjadi pembela.
17Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
17Tapi kuasa orang kejam, kupatahkan, dan kurban mereka kuselamatkan.
18Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
18Harapanku ialah mencapai umur yang tinggi, dan mati dengan tenang di rumahku sendiri.
19Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
19Aku seperti pohon yang subur tumbuhnya, akarnya cukup air dan embun membasahi dahannya.
20Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.
20Aku selalu dipuji semua orang, dan tak pernah kekuatanku berkurang.
21Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
21Orang-orang diam, jika aku memberi nasihat; segala perkataanku mereka dengarkan dengan cermat.
22Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
22Sehabis aku bicara, tak ada lagi yang perlu ditambahkan; perkataan meresap seperti tetesan air hujan.
23Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
23Semua orang menyambut kata-kataku dengan gembira, seperti petani menyambut hujan di musim bunga.
24Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
24Kutersenyum kepada mereka ketika mereka putus asa; air mukaku yang bahagia menambah semangat mereka.
25[Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
25Akulah yang memegang pimpinan, dan mengambil segala keputusan. Kupimpin mereka seperti raja di tengah pasukannya, dan kuhibur mereka dalam kesedihannya.