¹Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

¹Dengan sumpah aku telah berjanji gadis muda tak akan kupandang dengan berahi.

²És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

²Apakah yang dilakukan Allah terhadap kita? Bagaimanakah dibalas-Nya perbuatan manusia?

³Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

³Celaka dan kemalangan pasti Ia datangkan kepada orang yang melakukan kejahatan!

⁴Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

⁴Allah pasti mengetahui segala perbuatanku; dilihat-Nya segala langkahku.

⁵Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

⁵Aku bersumpah bahwa belum pernah aku bertindak curang; belum pernah pula aku menipu orang.

⁶Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

⁶Biarlah Allah menimbang aku di atas neraca yang sah, maka Ia akan tahu bahwa aku tidak bersalah.

⁷Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

⁷Andaikata aku telah menyimpang dari jalan yang benar, atau hatiku tertarik oleh hal yang cemar, jika tanganku ternoda oleh dosa,

⁸Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

⁸maka biarlah orang lain makan apa yang kutabur, dan seluruh hasil bumiku hancur.

⁹Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

⁹Seandainya pernah aku tertarik kepada istri tetanggaku, dan dengan sembunyi, kuintip dia di balik pintu,

¹⁰Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

¹⁰maka biarlah istriku memasak untuk orang lain; biarlah di ranjang lelaki lain ia berbaring.

¹¹Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.

¹¹Jika dosa yang keji itu memang kulakukan, aku patut menerima hukuman.

¹²Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.

¹²Dosa itu membinasakan seperti api neraka, segala yang kumiliki habis dibakarnya.

¹³Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

¹³Ketika hambaku mengeluh karena haknya kusalahi, kudengarkan dia dan kuperlakukan dengan tulus hati.

¹⁴Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

¹⁴Jika tidak, bagaimana harus kuhadapi Allahku? Apa jawabku pada waktu Ia datang menghakimi aku?

¹⁵Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

¹⁵Bukankah Allah yang menciptakan aku, menciptakan juga hamba-hambaku itu?

¹⁶Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

¹⁶Belum pernah aku tak mau menolong orang yang papa, atau membiarkan para janda hidup berputus asa.

¹⁷És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

¹⁷Belum pernah kubiarkan yatim piatu kelaparan, sedangkan aku sendiri cukup makanan.

¹⁸Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!

¹⁸Sejak kecil mereka kupelihara; seumur hidupku kubimbing mereka.

¹⁹Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

¹⁹Jika kulihat orang yang berkekurangan, terlalu miskin untuk membeli pakaian,

²⁰Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

²⁰kuhangatkan dia dengan kain wol dari dombaku sendiri, maka ia akan memuji aku dengan segenap hati.

²¹Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

²¹Sekiranya pernah aku menindas yatim piatu, sebab yakin akan menang perkaraku,

²²A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

²²maka biarlah patah kedua lenganku sehingga terpisah dari bahuku.

²³Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

²³Tak akan aku berbuat begitu, sebab hukuman Allah sangat mengecutkan hatiku.

²⁴Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

²⁴Tidak pernah aku mengandalkan hartaku,

²⁵Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

²⁵atau membanggakan kekayaanku.

²⁶Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

²⁶Tak pernah kusembah mentari yang bersinar cerah ataupun bulan yang bercahaya indah.

²⁷És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

²⁷Tak pernah aku terpikat olehnya, atau kukecup tanganku untuk menghormatinya.

²⁸Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

²⁸Dosa semacam itu patut mendapat hukuman mati; karena Allah Yang Mahakuasa telah diingkari.

²⁹Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

²⁹Belum pernah aku bersenang karena musuhku menderita, atau bersukacita karena ia mendapat celaka.

³⁰(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)

³⁰Aku tidak berdoa untuk kematian musuhku; tak pernah aku berbuat dosa semacam itu.

³¹Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?

³¹Orang-orang yang bekerja padaku tahu, bahwa siapa saja kujamu di rumahku.

³²(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

³²Rumahku terbuka bagi orang yang bepergian; tak pernah kubiarkan mereka bermalam di jalan.

³³Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:

³³Orang lain menyembunyikan dosanya, tetapi aku tak pernah berbuat seperti mereka.

³⁴Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

³⁴Pendapat umum tidak kutakuti, dan penghinaan orang, aku tak perduli. Tak pernah aku tinggal di rumah atau diam saja, hanya karena takut akan dihina.

³⁵Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

³⁵Tiadakah orang yang mau mendengarkan kata-kataku? Ku bersumpah bahwa benarlah semuanya itu. Kiranya Yang Mahakuasa menjawab aku. Seandainya tuduhan musuh terhadap aku ditulis semua sehingga terlihat olehku,

³⁶Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

³⁶maka dengan bangga akan kupasang pada bahu, dan sebagai mahkota kulekatkan di kepalaku.

³⁷Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

³⁷Akan kuberitahukan kepada Allah segala yang kubuat; akan kuhadapi Dia dengan bangga dan kepala terangkat.

³⁸Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

³⁸Seandainya tanah yang kubajak telah kucuri, dan kurampas dari pemiliknya yang sejati,

³⁹Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

³⁹seandainya hasilnya habis kumakan, dan petani yang menanamnya kubiarkan kelaparan,

⁴⁰Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

⁴⁰biarlah bukan jelai dan gandum yang tumbuh di ladang, melainkan semak berduri dan rumput ilalang." Sekianlah kata-kata Ayub.