¹Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:

¹Karena Ayub yakin sekali akan kebenaran dirinya, maka ketiga sahabatnya itu pun tak mau menjawab dia lagi.

²Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

²Tetapi di situ ada seorang yang bernama Elihu anak Barakheel, seorang keturunan Bus dari kaum Ram. Ia tidak dapat menahan marahnya, karena Ayub membenarkan dirinya sendiri dan mempersalahkan Allah.

³De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

³Ia juga marah kepada ketiga sahabat Ayub itu karena mereka tidak dapat membantah kata-kata Ayub, meskipun mereka mempersalahkannya.

⁴Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.

⁴Elihu orang yang paling muda di antara mereka, sebab itu ia menunggu sampai semuanya selesai berbicara.

⁵De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.

⁵Setelah melihat bahwa ketiga orang itu tidak dapat menjawab, ia menjadi marah,

⁶És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

⁶dan berkata demikian, "Aku masih muda, sedangkan kamu sudah tua, sebab itu aku takut dan ragu mengemukakan pendapatku.

⁷Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

⁷Pikirku, kamulah yang harus berbicara, yang lebih tua harus membagikan hikmatnya.

⁸Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

⁸Tetapi yang memberi hikmat kepada manusia, hanyalah Roh Allah Yang Mahakuasa.

⁹Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

⁹Orang menjadi bijak, bukan karena lanjut umurnya; orang mengerti yang benar, bukan karena tinggi usianya.

¹⁰Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

¹⁰Sebab itu, dengarkanlah aku; izinkanlah aku mengatakan pendapatku.

¹¹Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

¹¹Dengan sabar aku mendengarkan ketika kamu berbicara, dan menanti ketika kamu mencari kata-kata yang bijaksana.

¹²Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

¹²Kuperhatikan dengan saksama; kudengar kamu menemui kegagalan. Kesalahan dalam kata-kata Ayub tak dapat kamu buktikan.

¹³Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!

¹³Bagaimana dapat kamu katakan bahwa hikmat telah kamu temukan? Karena kamu terpaksa menyerah. Yang bisa menjawab Ayub hanyalah Allah.

¹⁴Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

¹⁴Kepadamulah Ayub berbicara, dan bukan kepadaku, tetapi aku tak akan memberi jawaban seperti kamu.

¹⁵Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.

¹⁵Ayub, mereka bingung dan tak dapat memberi jawaban; tak ada yang dapat mereka katakan.

¹⁶Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

¹⁶Mereka berdiri saja, tak dapat berbicara lagi. Haruskah aku menunggu meskipun mereka berdiam diri?

¹⁷Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

¹⁷Tidak, sekarang akan kuberi jawaban; pendapatku akan kusampaikan.

¹⁸Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.

¹⁸Tak sabar lagi aku menunggu. Tak dapat lagi kutahan kata-kataku.

¹⁹Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.

¹⁹Jika aku diam saja, akan pecahlah aku, seperti kantong yang penuh dengan anggur baru.

²⁰Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

²⁰Aku harus berbicara, supaya hatiku tenang; aku harus membuka mulutku dan memberi jawaban.

²¹Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

²¹Tak akan kubela siapa pun dalam sengketa ini dan tak seorang pun akan kupuji-puji.

²²Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!

²²Cara menyanjung-nyanjung pun, aku tidak tahu, dan seandainya aku melakukan itu, Allah akan segera menghukum aku.