¹Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!

¹Badai membuat hatiku gentar dan jantungku berdebar-debar.

²Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

²Dengarlah suara Allah, hai kamu semua; dengarlah guruh yang keluar dari mulut-Nya.

³Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

³Ke seluruh langit, dilepaskannya kilat-Nya; dikirim-Nya petir-Nya ke ujung-ujung dunia.

⁴Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

⁴Kemudian, terdengar suara-Nya menderu, bunyi megah guntur dan guruh; dan di tengah suara yang menggelegar, petir berkilat sambar-menyambar.

⁵Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].

⁵Karena perintah Allah, maka mujizat terjadi, hal-hal ajaib yang tak dapat kita fahami.

⁶Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.

⁶Salju jatuh ke bumi atas perintah-Nya; hujan lebat turun atas suruhan-Nya.

⁷Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.

⁷Dihentikan-Nya pekerjaan manusia, supaya mereka tahu bahwa Ia sedang bekerja.

⁸Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.

⁸Juga binatang liar masuk ke dalam lubang dan gua, dan berlindung di dalam sarangnya.

⁹Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

⁹Dari selatan keluar angin taufan dan dari utara hawa dingin yang mencekam.

¹⁰Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.

¹⁰Napas Allah membekukan permukaan air yang luas, mengubahnya menjadi es yang keras.

¹¹És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

¹¹Mega dimuati-Nya dengan air, dan awan bercahaya diterangi petir.

¹²Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

¹²Awan-awan melayang ke seluruh dunia, atas perintah Allah mereka bergerak ke mana-mana.

¹³Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

¹³Allah memberi hujan untuk membasahi tanah, atau juga untuk menghukum umat manusia; mungkin pula untuk memperlihatkan kepada mereka, betapa besar kasih-Nya yang tetap untuk selamanya.

¹⁴Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?

¹⁴Diamlah sebentar, hai Ayub, dan dengarkanlah; perhatikanlah keajaiban-keajaiban Allah.

¹⁵Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]

¹⁵Tahukah engkau bagaimana Allah memberi aba-aba, sehingga kilat memancar dari awan dan mega?

¹⁶Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?

¹⁶Tahukah engkau bagaimana awan-awan melayang hasil keahlian Allah yang mengagumkan?

¹⁷Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

¹⁷Tidak, engkau hanya dapat mengeluh kepanasan apabila bumi dilanda oleh angin selatan.

¹⁸Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

¹⁸Dapatkah engkau seperti Allah membentangkan cakrawala dan mengeraskannya seperti logam tuangan atau kaca?

¹⁹Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

¹⁹Ajarlah kami apa yang harus kami katakan kepada Allah; tak ada yang dapat kami jelaskan, pikiran kami hampa.

²⁰Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.

²⁰Tak mau aku memohon bicara kepada Allah jangan-jangan Ia mendapat alasan membuat aku celaka.

²¹Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.

²¹Kini cahaya langit sangat terang sehingga menyilaukan mata; angin membersihkan cuaca dengan hembusannya.

²²Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

²²Sinar keemasan muncul di utara, dan kemuliaan Allah mengagumkan hati kita.

²³Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.

²³Sungguh besar kuasa Allah kita; tak sanggup kita menghampiri-Nya, Ia jujur dan adil senantiasa; tak pernah Ia menindas manusia.

²⁴Itulah sebabnya Ia patut dihormati oleh siapa saja, dan orang yang mengaku arif, tak dihiraukan-Nya."