¹Jób pedig felele, és monda:

¹Lalu Ayub menjawab, "Andaikata duka nestapaku ditimbang beratnya,

²Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

²(6:1)

³Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

³pasti lebih berat daripada pasir samudra. Jadi, jangan heran jika kata-kataku kurang hati-hati serta terburu-buru.

⁴Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

⁴Panah dari Yang Mahakuasa menembus tubuhku; racunnya menyebar ke seluruh jiwa ragaku. Kedahsyatan Allah sangat mengerikan, dan menyerang aku bagai pasukan lawan.

⁵Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?

⁵Keledai akan puas jika diberi rumput muda, begitu pula lembu jika diberi makanannya.

⁶Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

⁶Tetapi makanan hambar, siapa suka? Mana boleh putih telur ada rasanya?

⁷Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

⁷Tidak sudi aku menyentuhnya; muak aku jika memakannya.

⁸Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

⁸Mengapa Allah enggan mendengar doaku? Mengapa tak diperhatikan-Nya seruanku?

⁹És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

⁹Kiranya Allah berkenan meremukkan aku! Kiranya Ia bertindak dan membunuh aku!

¹⁰Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

¹⁰Bagiku hal itu akan merupakan hiburan; aku bakal menari di tengah penderitaan. Segala perintah Allah Yang Mahakudus, telah kutaati dan kuperhatikan terus.

¹¹Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!

¹¹Apa kekuatanku sehingga aku masih ada? Apa harapanku untuk ingin hidup lebih lama?

¹²Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?

¹²Sekuat batukah badanku ini? Dari tembagakah tubuhku ini?

¹³Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!

¹³Habislah tenagaku mencari bantuan; bagiku tak ada lagi pertolongan.

¹⁴A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

¹⁴Dalam derita seperti ini, kudambakan sahabat sejati. Entah aku masih tetap setia atau sudah melalaikan Yang Mahakuasa.

¹⁵Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

¹⁵Tetapi kamu, hai kawan-kawan, tak dapat dipercaya dan diandalkan. Kamu seperti kali yang habis airnya, di kala hujan tak kunjung tiba.

¹⁶A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;

¹⁶Kamu seperti sungai yang diam dan kaku, karena tertutup salju dan air beku.

¹⁷Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.

¹⁷Segera bila tiba musim panas, salju dan es itu hilang tanpa bekas. Dasar sungai menjadi gersang, tidak berair dan kering kerontang.

¹⁸Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.

¹⁸Kafilah-kafilah sesat ketika mencari air; mereka mengembara dan mati di padang pasir.

¹⁹Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

¹⁹Kafilah dari Syeba dan dari Tema mencari air itu dan mengharapkannya.

²⁰Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

²⁰Tetapi harapan mereka sia-sia di tepi kali yang tiada airnya.

²¹Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

²¹Seperti sungai itulah kamu, kawanku; kaumundur dan takut melihat deritaku.

²²Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

²²Kenapa? Apakah kuminta sesuatu darimu? Atau menyuruhmu menyogok orang untuk kepentinganku?

²³Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?

²³Apakah aku minta diselamatkan dan ditebus dari musuh yang tak berbelaskasihan?

²⁴Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

²⁴Nah, ajarilah aku, tunjukkanlah kesalahanku! Aku akan diam dan mendengarkan perkataanmu.

²⁵Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

²⁵Kata-kata yang tulus menyejukkan hati, tetapi bicaramu kosong, tiada arti!

²⁶Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

²⁶Segala perkataanku kamu anggap angin saja; percuma kamu jawab aku yang sudah putus asa.

²⁷Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!

²⁷Bahkan anak yatim piatu kamu undikan nasibnya, teman karibmu kamu curangi untuk menjadi kaya.

²⁸Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

²⁸Coba, perhatikanlah aku; masakan aku ini berdusta kepadamu?

²⁹Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

²⁹Jangan bertindak tak adil, sadarlah! Jangan mencela aku, aku sungguh tak salah.

³⁰Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

³⁰Apakah pada sangkamu aku berdusta, tak bisa membedakan yang baik dan yang tercela?