¹Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

¹Manusia itu seperti dipaksa berjuang; hidupnya berat seperti hidup seorang upahan;

²A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az õ bérét:

²seperti budak yang merindukan naungan; seperti buruh yang menantikan imbalan.

³Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

³Bulan demi bulan hidupku tanpa tujuan; malam demi malam hatiku penuh kesedihan.

⁴Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.

⁴Bila aku pergi tidur, malam merentang panjang; kurindukan fajar, tak dapat kuberbaring tenang.

⁵Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bõröm összehúzódik és meggennyed.

⁵Tubuhku penuh cacing dan kerak darah; kulitku luka dan mengeluarkan nanah.

⁶Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.

⁶Hidupku yang tanpa harap itu melaju menuju akhirnya, lebih laju daripada penenun menjalankan sekocinya.

⁷Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

⁷Ingatlah, ya Allah, hidupku hanya hembusan napas; kebahagiaanku hilang, tak meninggalkan bekas.

⁸Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!

⁸Kini Engkau melihat aku--tetapi itu tidak lama. Jika nanti aku Kaucari, maka sudah tiada.

⁹A felhõ eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jõ fel [többé].

⁹Seperti awan yang meredup lalu menghilang, manusia pun mati, tak akan kembali pulang. Semua orang yang pernah mengenal dia, lupa kepadanya dan tak lagi mengingatnya.

¹⁰Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.

¹⁰(7:9)

¹¹Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserûségében.

¹¹Sebab itu aku tak dapat tinggal diam! Rasa pedih dan pahitku tak dapat kupendam. Aku harus membuka mulutku, dan mencurahkan isi hatiku.

¹²Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem?

¹²Mengapa aku ini terus Kauawasi dan Kaujaga? Apakah aku ini naga laut yang berbahaya?

¹³Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

¹³Aku berbaring dan mencoba melepaskan lelah; aku mencari keringanan bagi hatiku yang gundah.

¹⁴Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

¹⁴Tetapi Kautakuti aku dengan impian; Kaudatangkan mimpi buruk dan khayalan.

¹⁵Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

¹⁵Sehingga aku lebih suka dicekik lalu mati daripada hidup dalam tubuh penuh derita ini.

¹⁶Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.

¹⁶Aku lelah dan jemu hidup; aku ingin mati! Biarkan aku, sebab hidupku tidak berarti.

¹⁷Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

¹⁷Mengapa manusia begitu penting bagi-Mu? Mengapa tindakannya Kauperhatikan selalu?

¹⁸Meglátogatod õt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod õt.

¹⁸Kauselidiki dia setiap pagi, dan setiap saat dia Kauuji.

¹⁹Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem?

¹⁹Kapankah Engkau berpaling daripadaku, sehingga sempat aku menelan ludahku?

²⁰Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

²⁰Hai Penjagaku, rugikah Engkau karena dosaku? Mengapa Kaupakai aku sebagai sasaran panah-Mu? Begitu beratkah aku membebani diri-Mu?

²¹És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bûnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

²¹Tidak dapatkah Engkau mengampuni dosaku? Tidak mungkinkah Engkau menghapuskan salahku? Sebentar lagi aku terbaring dalam kuburan, dan bila Kaucari aku, tak akan Kaudapatkan."