¹A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

¹Išmintinga moteris stato namus, o kvaila griauna juos savo rankomis.

²A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.

²Kas vaikšto tiesiu keliu, bijo Viešpaties, o kas mėgsta klaidžioti, niekina Jį.

³A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.

³Kvailio burnoje­išdidumo lazda, išmintingųjų lūpos juos apsaugo.

⁴Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.

⁴Kur nėra jaučių, ėdžios tuščios, bet gausus derlius gaunamas jaučių jėga.

⁵A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

⁵Teisingas liudytojas nemeluoja, klastingas kalba melą.

⁶A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.

⁶Pašaipūnas ieško išminties ir neranda, bet supratingas lengvai įgyja pažinimą.

⁷Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

⁷Pasitrauk nuo kvailio, kai pamatai, kad jo lūpose nėra pažinimo.

⁸Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

⁸Išmintingas žmogus žino, ko siekia, o kvailys suklaidinamas savo kvailysčių.

⁹A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

⁹Kvailys tyčiojasi iš nuodėmės, o teisusis atranda palankumą.

¹⁰A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.

¹⁰Širdis žino savo skausmą ir svetimasis nesidalina jos džiaugsmu.

¹¹Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

¹¹Nedorėlio namai bus nugriauti, o teisiojo palapinė klestės.

¹²Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.

¹²Kartais kelias, kuris žmogui atrodo teisingas, nuveda į mirtį.

¹³Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

¹³Ir juokiantis širdis gali liūdėti, o džiaugsmas baigtis sielvartu.

¹⁴Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.

¹⁴Nuklydęs širdimi pasisotins savo keliais, o geras žmogus­savo.

¹⁵Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

¹⁵Neišmanėlis tiki kiekvienu žodžiu, bet išmintingas apsvarsto kiekvieną žingsnį.

¹⁶A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.

¹⁶Išmintingas žmogus bijo ir vengia pikto, o kvailys karščiuojasi ir pasitiki savimi.

¹⁷A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.

¹⁷Ūmus žmogus pasielgia kvailai, planuojantis pikta žmogus nekenčiamas.

¹⁸Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

¹⁸Neišmanėlis paveldės kvailystę, o supratingąjį vainikuos išmintis.

¹⁹Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

¹⁹Piktieji nusilenks geriesiems ir nedorėliai prie teisiųjų durų.

²⁰Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

²⁰Beturčio nemėgsta net jo kaimynas, o turtingas turi daug draugų.

²¹A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

²¹Kas niekina savo artimą, nusikalsta; kas pasigaili vargšo, tas palaimintas.

²²Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.

²²Klysta, kas daro pikta; kas siekia gero, sulauks pasigailėjimo ir tiesos.

²³Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.

²³Kiekvienas darbas yra pelningas, o tušti plepalai veda į skurdą.

²⁴A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.

²⁴Išmintingą vainikuoja turtas, o kvailio kvailystė ir lieka kvailyste.

²⁵Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

²⁵Teisingas liudytojas išgelbsti sielas, apgaulingas kalba melą.

²⁶Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.

²⁶Viešpaties baimėje tvirtas pasitikėjimas, ir Jo vaikai turės kur prisiglausti.

²⁷Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

²⁷Viešpaties baimė­gyvenimo šaltinis, apsaugantis nuo mirties pinklių.

²⁸A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

²⁸Gausi tauta­garbė karaliui, o be žmonių žlunga kunigaikštis.

²⁹A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.

²⁹Kas lėtas pykti, yra išmintingas, o nesusivaldantis parodo kvailumą.

³⁰A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

³⁰Sveika širdis­kūno gyvybė, o pavydas pūdo kaulus.

³¹A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.

³¹Kas skriaudžia vargšą, paniekina jo Kūrėją; kas gerbia Jį, pasigaili beturčio.

³²Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

³²Nedorėlis bus atmestas dėl savo piktų darbų, o teisusis ir mirdamas turi viltį.

³³Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.

³³Supratingojo širdyje ilsisi išmintis, o tai, kas yra tarp kvailių, tampa žinoma.

³⁴Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.

³⁴Teisumas iškelia tautą, o nuodėmė yra negarbė tautoms.

³⁵A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.

³⁵Išmintingas tarnas įgyja karaliaus palankumą; kas užtraukia gėdą, susilauks jo rūstybės.