¹Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

¹Švelnus atsakymas nuramina pyktį, aštrūs žodžiai sukelia rūstybę.

²A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

²Išmintingojo liežuvis tinkamai naudoja pažinimą, o iš kvailio burnos liejasi kvailystės.

³Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.

³Viešpaties akys mato visur, jos stebi blogus ir gerus.

⁴A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

⁴Maloni kalba­gyvybės medis, šiurkšti šneka prislegia dvasią.

⁵A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

⁵Kvailys paniekina savo tėvo pamokymus, o kas klauso perspėjimų, yra supratingas.

⁶Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.

⁶Turtų netrūksta teisiojo namuose, o nedorėlio pelnas­tik rūpesčiai.

⁷A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.

⁷Išmintingųjų lūpos skelbia pažinimą, o kvailio širdis to nedaro.

⁸Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

⁸Nedorėlio auka­pasibjaurėjimas Viešpačiui, bet teisiųjų maldos Jam patinka.

⁹Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.

⁹Nedorėlio kelias­pasibjaurėjimas Viešpačiui, bet Jis myli tuos, kurie siekia teisumo.

¹⁰Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.

¹⁰Didelė bausmė tam, kuris pameta kelią; kas nekenčia įspėjimo, miršta.

¹¹A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

¹¹Pragaras ir prapultis Viešpaties akivaizdoje, tuo labiau žmonių širdys.

¹²Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.

¹²Niekintojas nemėgsta to, kuris jį įspėja, ir neina pas išminčius.

¹³A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

¹³Linksma širdis atsispindi veide, širdies skausmas slegia dvasią.

¹⁴Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.

¹⁴Protingas ieško pažinimo, neišmanėlis maitinasi kvailystėmis.

¹⁵Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]

¹⁵Prislėgtasis nemato šviesių dienų, kas turi linksmą širdį, tam visuomet šventė.

¹⁶Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

¹⁶Geriau mažai su Viešpaties baime negu dideli turtai su rūpesčiu.

¹⁷Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.

¹⁷Geriau daržovių pietūs, kur yra meilė, negu nupenėtas veršis ten, kur neapykanta.

¹⁸A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.

¹⁸Piktas žmogus sukelia vaidus, o lėtas pykti juos nuramina.

¹⁹A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.

¹⁹Tinginio kelias pilnas erškėčių, o teisiojo kelias­platus.

²⁰A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.

²⁰Išmintingas sūnus yra džiaugsmas tėvui, kvailys paniekina savo motiną.

²¹A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

²¹Neprotingas džiaugiasi kvailybe; protingasis eina tiesiu keliu.

²²Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.

²²Be patarimų sumanymai nueina niekais, bet kur daug patarėjų, jie įtvirtinami.

²³Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!

²³Žmogus džiaugiasi savo burnos atsakymu, ir laiku pasakytas žodis, koks jis mielas!

²⁴Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

²⁴Išmintingo žmogaus gyvenimo kelias kyla į viršų, ir jis išvengia pragaro.

²⁵A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.

²⁵Viešpats sugriaus išdidžiųjų namus, bet įtvirtins našlės nuosavybę.

²⁶Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

²⁶Nedorėlio mintys­pasibjaurėjimas Viešpačiui, bet nekaltųjų žodžius Jis mėgsta.

²⁷Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.

²⁷Kas godus pelno, vargina savo namus; kas nepriima kyšių, bus gyvas.

²⁸Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

²⁸Teisiojo širdis apsvarsto, kaip atsakyti, o nedorėlio burna beria piktus žodžius.

²⁹Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.

²⁹Viešpats toli nuo nedorėlių, bet teisiųjų maldas Jis išklauso.

³⁰A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.

³⁰Akių šviesa pradžiugina širdį; gera žinia­sveikata kaulams.

³¹A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

³¹Kas klausosi gyvenimo pabarimų, liks tarp išmintingųjų.

³²A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

³²Kas nekreipia dėmesio į patarimus, kenkia pats sau; kas paklauso įspėjimų, įsigyja daugiau supratimo.

³³Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.

³³Viešpaties baimė moko išminties, prieš pagerbimą eina nuolankumas.