¹Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

¹Žmogus paruošia savo širdį, bet nuo Viešpaties priklauso jo burnos atsakymas.

²Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

²Visi žmogaus keliai atrodo geri jo paties akyse, bet Viešpats pasveria dvasią.

³Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

³Pavesk savo darbus Viešpačiui, ir tavo sumanymai pasiseks.

⁴Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

⁴Viešpats viską sukūrė dėl savęs, net ir nedorėlį nelaimės dienai.

⁵Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

⁵Viešpats bjaurisi visais, kurie išdidūs širdyje; nors ir susijungtų, jie neišvengs bausmės.

⁶Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

⁶Gailestingumu ir tiesa apvaloma nuo kaltės, Viešpaties baimė padeda išvengti pikto.

⁷Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

⁷Kai žmogaus keliai patinka Viešpačiui, Jis padaro, kad ir jo priešai gyventų taikoje su juo.

⁸Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

⁸Geriau mažai su teisumu negu didelis pelnas nesąžiningai.

⁹Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.

⁹Žmogaus širdis planuoja savo kelią, bet Viešpats nukreipia jo žingsnius.

¹⁰Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.

¹⁰Dieviškas sprendimas karaliaus lūpose, ir jo burna nenusikalsta teisme.

¹¹Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.

¹¹Teisingi svarsčiai ir svarstyklės yra Viešpaties, visi svarsčiai maišelyje yra Jo darbas.

¹²Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.

¹²Karalius bjaurisi nedorybėmis, nes jo sostas įtvirtintas teisingumu.

¹³Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]

¹³Karaliams patinka teisios lūpos, ir jie mėgsta tuos, kurie kalba tiesą.

¹⁴A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

¹⁴Karaliaus pyktis yra mirties pasiuntinys, bet išmintingas žmogus gali jį nuraminti.

¹⁵A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.

¹⁵Karaliaus veido šviesoje gyvenimas, jo palankumas kaip vėlyvasis lietus.

¹⁶Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

¹⁶Išmintis daug vertingesnė už auksą, supratimas­už sidabrą.

¹⁷Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.

¹⁷Teisiojo kelias­šalintis nuo pikto; kas laikosi kelio, išsaugo gyvybę.

¹⁸A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.

¹⁸Išdidumas eina sunaikinimo priekyje, puikybė­prieš žlugimą.

¹⁹Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

¹⁹Geriau būti nuolankios dvasios su romiaisiais, negu dalintis grobį su išdidžiaisiais.

²⁰A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

²⁰Kas išmintingai tvarko reikalus, susilauks sėkmės; palaimintas, kuris pasitiki Viešpačiu.

²¹A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

²¹Išmintingas širdyje bus vadinamas sumaniu, ir švelniais žodžiais lengviau įtikinti.

²²Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

²²Supratimas yra gyvybės šaltinis tam, kas jį turi; kvailių pamokymas­kvailystė.

²³A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.

²³Išmintingojo širdis moko jo burną ir prideda išmanymo jo lūpoms.

²⁴Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

²⁴Malonūs žodžiai yra kaip medus­saldūs sielai ir sveiki kūnui.

²⁵Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.

²⁵Kartais kelias, kuris žmogui atrodo teisingas, nuveda į mirtį.

²⁶A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.

²⁶Kas dirba, dirba dėl savęs, nes jo burna verčia jį.

²⁷A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;

²⁷Bedievis žmogus iškasa blogį, ir jo lūpose tarsi deganti ugnis.

²⁸A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

²⁸Ydingas žmogus sukelia vaidus, ir plepys išskiria draugus.

²⁹Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.

²⁹Smurtininkas vilioja savo artimą ir veda jį blogu keliu.

³⁰A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.

³⁰Jis užsimerkia, planuodamas niekšybę, prikandęs lūpas, vykdo savo piktus sumanymus.

³¹Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

³¹Žili plaukai­šlovės vainikas, jei įgytas teisumo kelyje.

³²Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

³²Lėtas pykti yra geresnis už galiūną, susivaldantis­už tą, kuris užima miestą.

³³Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

³³Burtas metamas į skverną, bet jo išsidėstymas priklauso nuo Viešpaties.