¹Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.

¹Geriau sausas kąsnis su ramybe negu namai, pilni aukų mėsos, su vaidais.

²Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.

²Išmintingas tarnas valdys gėdą darantį sūnų ir gaus paveldėti dalį kaip vienas iš sūnų.

³Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.

³Kaip sidabras ir auksas ištiriamas ugnyje, taip Viešpats tiria žmogaus širdį.

⁴A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.

⁴Nedorėlis klauso klastingų lūpų, o melagis­pikto liežuvio.

⁵A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!

⁵Kas pajuokia vargšą, paniekina jo Kūrėją, o kas džiaugiasi nelaimės metu, neišvengs bausmės.

⁶A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.

⁶Vaikų vaikai yra senelių vainikas, o vaikų garbė­jų tėvai.

⁷Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.

⁷Kvailiui netinka kalbėti apie didžius dalykus, tuo labiau kunigaikščiui netinka meluoti.

⁸Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.

⁸Dovana lyg brangakmenis davėjo akyse; kur jis eina su ja, visur laimi.

⁹Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.

⁹Kas pridengia nusikaltimą, ieško meilės; kas kaltę nuolat primena, suardo draugystę.

¹⁰Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.

¹⁰Įspėjimas daugiau padeda išmintingam negu šimtas kirčių kvailam.

¹¹Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

¹¹Blogas žmogus ieško priekabių, todėl žiaurus pasiuntinys bus pasiųstas prieš jį.

¹²Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.

¹²Geriau sutikti mešką, kuriai atimti jos vaikai, negu kvailį jo kvailystėje.

¹³A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.

¹³Kas už gera atlygina piktu, pikta neatsitrauks nuo jo namų.

¹⁴[Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.

¹⁴Kivirčo pradžia kaip užtvankos plyšys, todėl liaukis ginčytis, kol nevėlu.

¹⁵A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.

¹⁵Kas išteisina nedorėlį ir kas pasmerkia teisųjį, abu yra pasibjaurėjimas Viešpačiui.

¹⁶Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?

¹⁶Kam kvailiui mokėti pinigus už išmintį, kai jis jos visai netrokšta?

¹⁷Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.

¹⁷Draugas visuomet myli ir brolis pasirodo nelaimėje.

¹⁸Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.

¹⁸Kam trūksta proto, tas sukerta rankas ir laiduoja už savo draugą.

¹⁹Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.

¹⁹Kas mėgsta ginčus, myli nuodėmę, kas stato aukštus vartus, ieško pražūties.

²⁰Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.

²⁰Kas turi klastingą širdį, nieko gero nepasieks; kieno liežuvis iškreiptas, turės bėdų.

²¹A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.

²¹Kvailas sūnus­ne džiaugsmas, bet rūpestis tėvui.

²²A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.

²²Linksma širdis gydo kaip vaistai; prislėgta dvasia džiovina kaulus.

²³A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.

²³Nedorėlis ima kyšius, kad iškreiptų teisingumą.

²⁴Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.

²⁴Supratingas žmogus siekia išminties, kvailio akys žemės pakraščiuose.

²⁵Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.

²⁵Kvailas sūnus­apmaudas tėvui ir skausmas motinai.

²⁶Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.

²⁶Bausti teisųjį yra negerai, kaip ir mušti kunigaikščius už teisingumą.

²⁷A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.

²⁷Kas turi supratimą, susilaiko kalboje, protingas žmogus turi romią dvasią.

²⁸Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

²⁸Net kvailys, jei jis tyli, laikomas išmintingu, ir kas sučiaupia lūpas, laikomas protingu.