¹A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

¹Dėl savo užgaidų žmogus atsiskiria nuo kitų ir prieštarauja tam, kas teisinga.

²Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.

²Kvailiui nerūpi išmintis, o tik parodyti, kas yra jo širdyje.

³Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

³Kai ateina nedorėlis, ateina ir panieka, o su nešlove ateina gėda.

⁴Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

⁴Žmogaus žodžiai yra gilus vanduo, išminties šaltinis­tekanti srovė.

⁵A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.

⁵Negerai būti šališku nedorėliui ir teisme nuskriausti teisųjį.

⁶A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.

⁶Kvailio lūpos sukelia vaidus, ir jis savo burna prašosi mušamas.

⁷A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.

⁷Kvailio burna jį pražudo; jo lūpos­pinklės jo sielai.

⁸A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.

⁸Apkalbos yra lyg skanėstas, kuris pasiekia žmogaus vidurius.

⁹A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.

⁹Kas tingi dirbti, yra naikintojo brolis.

¹⁰Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

¹⁰Viešpaties vardas­tvirtas bokštas, teisieji bėga į jį ir yra saugūs.

¹¹A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.

¹¹Turtuolio lobis yra jo įtvirtintas miestas, ir jo nuosavybė yra kaip aukšta siena jam.

¹²A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.

¹²Prieš sunaikinimą žmogaus širdis pasididžiuoja, prieš pagerbimą eina nuolankumas.

¹³A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

¹³Kas atsako, iki galo neišklausęs, tas kvailas ir begėdis.

¹⁴A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

¹⁴Žmogaus dvasia palaiko jį negalioje, bet kas pakels sužeistą dvasią?

¹⁵Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.

¹⁵Supratingojo širdis įgyja pažinimo ir išmintingojo ausis pažinimo ieško.

¹⁶Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.

¹⁶Dovanos plačiai atidaro žmogui duris pas didžiūnus.

¹⁷Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.

¹⁷Pirmasis, kalbąs teisme, atrodo teisus, kol ateina jo kaimynas ir išklausinėja jį.

¹⁸A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.

¹⁸Metant burtus pašalinami nesutarimai ir padaromas sprendimas tarp galingųjų.

¹⁹A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.

¹⁹Įžeistas brolis yra kaip įtvirtintas miestas; ginčai atskiria lyg pilių užkaiščiai.

²⁰A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.

²⁰Žmogus pripildys pilvą savo burnos vaisiais, pasisotins savo lūpų derliumi.

²¹Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.

²¹Mirtis ir gyvenimas yra liežuvio galioje; kas jį mėgsta, valgys jo vaisių.

²²Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

²²Kas randa gerą žmoną, randa laimės ir Viešpaties palankumą.

²³Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

²³Beturtis kalba maldaudamas, o turtingas atsako šiurkščiai.

²⁴Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.

²⁴Kas nori turėti draugų, turi pats būti draugiškas; būna draugų, artimesnių už brolį.