¹Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

¹Mano sūnau, jei priimsi mano žodžius ir paslėpsi širdyje mano įsakymus,

²Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

²jei tavo ausis atidžiai klausysis išminties ir širdis sieks supratimo,

³Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

³jei šauksiesi pažinimo ir pakelsi balsą, prašydamas supratimo,

⁴Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

⁴jei sieksi jo lyg sidabro ir ieškosi lyg paslėptų lobių,

⁵Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

⁵tada tu suprasi Viešpaties baimę ir rasi Dievo pažinimą.

⁶Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

⁶Nes Viešpats teikia išmintį, iš Jo burnos ateina pažinimas ir supratimas.

⁷Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

⁷Jis laiko sveiką išmintį teisiesiems, Jis yra skydas doru keliu einantiems.

⁸Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

⁸Jis saugo teisingumo takus ir sergi šventųjų kelius.

⁹Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

⁹Tada tu suprasi teisumą, teisingumą ir bešališkumą bei kiekvieną gerą taką,

¹⁰Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

¹⁰kai išmintis įeis į tavo širdį ir pažinimas bus malonus tavo sielai.

¹¹Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

¹¹Dėmesingumas sergės tave ir supratimas saugos tave,

¹²Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

¹²kad išgelbėtų nuo pikto kelio, nuo melą kalbančių žmonių,

¹³A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

¹³kurie palieka doros kelią, kad vaikščiotų tamsos keliais,

¹⁴A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

¹⁴kurie džiaugiasi, darydami pikta, ir gėrisi nedorėlių iškrypimu,

¹⁵A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

¹⁵kurių keliai kreivi ir kurie klaidžioja savo takais;

¹⁶Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

¹⁶kad išgelbėtų tave nuo svetimos moters, meilikaujančios savo žodžiais,

¹⁷A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

¹⁷kuri palieka savo jaunystės vadovą ir užmiršta savo Dievo sandorą.

¹⁸Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

¹⁸Jos namai veda į mirtį, jos takai­pas mirusiuosius.

¹⁹Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

¹⁹Visi, kurie įeina pas ją, nebegrįžta ir neberanda gyvenimo tako.

²⁰Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

²⁰Kad tu vaikščiotum geru keliu ir laikytumeisi teisiųjų tako.

²¹Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

²¹Nes teisieji gyvens krašte ir nekaltieji pasiliks jame.

²²A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.

²²Bet nedorėliai bus pašalinti iš krašto, nusikaltėliai išrauti iš jo.