¹Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;

¹Mano sūnau, neužmiršk mano įstatymo, tavo širdis tesaugo mano įsakymus.

²Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.

²Jie prailgins tavo dienas, pridės tau gyvenimo metų ir ramybės.

³Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

³Gailestingumas ir tiesa tenepalieka tavęs; užsirišk tai ant savo kaklo, įrašyk į savo širdies plokštę.

⁴Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.

⁴Taip atrasi palankumą bei gerą įvertinimą Dievo ir žmonių akyse.

⁵Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

⁵Pasitikėk Viešpačiu visa širdimi ir nesiremk savo supratimu.

⁶Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.

⁶Visuose savo keliuose pripažink Jį, tai Jis nukreips tavo takus.

⁷Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

⁷Nebūk išmintingas savo akyse, bijok Viešpaties ir venk pikto;

⁸Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

⁸tai bus sveikata tavo kūnui ir atgaiva kaulams.

⁹Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.

⁹Pagerbk Viešpatį savo turtu ir pirmaisiais viso derliaus vaisiais,

¹⁰Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

¹⁰tai tavo aruodai bus kupini, spaustuvai perpildyti naujo vyno.

¹¹Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.

¹¹Mano sūnau, nepaniekink Viešpaties bausmės ir nenusimink Jo baramas,

¹²Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.

¹²nes ką Viešpats myli, tą pabara, kaip tėvas auklėdamas sūnų, kuriuo gėrisi.

¹³Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

¹³Palaimintas žmogus, kuris randa išmintį ir įgauna supratimo,

¹⁴Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

¹⁴nes ją įsigyti yra naudingiau, negu įsigyti sidabro, ir pelno iš jos yra daugiau negu iš geriausio aukso.

¹⁵Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.

¹⁵Ji brangesnė už deimantus, su ja nesulyginama visa, ko galėtum trokšti.

¹⁶Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

¹⁶Dešinėje jos rankoje ilgas amžius, o kairėje turtai ir garbė.

¹⁷Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.

¹⁷Jos keliai­malonės keliai, visi jos takai­ramybė.

¹⁸Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

¹⁸Ji yra gyvybės medis visiems, kurie ją pagauna, laimingi, kas ją išlaiko.

¹⁹Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.

¹⁹Viešpats išmintimi sukūrė žemę, savo protu įtvirtino dangus.

²⁰Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,

²⁰Jo žinojimu buvo atvertos gelmės ir debesys laša rasa.

²¹Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!

²¹Mano sūnau, neišleisk jų iš akių, saugok sveiką nuovoką ir įžvalgumą.

²²És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

²²Tai bus gyvybė tavo sielai ir papuošalas kaklui;

²³Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

²³tada eisi saugus savo keliu, ir tavo koja nesuklups.

²⁴Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.

²⁴Atsigulęs nebijosi, ir tavo miegas bus saldus.

²⁵Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;

²⁵Tavęs neišgąsdins staigus sąmyšis ir nedorėlių siautėjimas, kai jis ateis.

²⁶Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.

²⁶Viešpats bus tavo pasitikėjimas, Jis apsaugos tavo koją, kad neįkliūtum.

²⁷Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

²⁷Neatsakyk geradarystės tam, kuriam dera ją padaryti, kai tavo ranka tai pajėgia.

²⁸Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]

²⁸Nesakyk savo artimui: “Eik ir sugrįžk, rytoj aš tau duosiu”, kai turi su savimi.

²⁹Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.

²⁹Neplanuok pikta prieš savo artimą, kuris gyvena pasitikėdamas arti tavęs.

³⁰Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

³⁰Nesibark be reikalo su žmogumi, kuris tau nieko blogo nepadarė.

³¹Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

³¹Nepavydėk smurtininkui ir nesirink nė vieno iš jo kelių.

³²Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.

³²Viešpats bjaurisi ydingu žmogumi, bet Jis artimas teisiajam.

³³Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

³³Viešpaties prakeikimas nedorėlio namams, o teisiojo buveinę Jis laimina.

³⁴Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

³⁴Jis išjuokia pašaipūnus, o nuolankiesiems teikia malonę.

³⁵A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

³⁵Išmintingieji paveldės šlovę, kvailio pasididžiavimas pasibaigs gėda.