¹Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

¹Vaikai, klausykite tėvo pamokymo. Būkite atidūs, kad įgytumėte supratimo.

²Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.

²Aš duodu jums gerą mokymą, neapleiskite mano įstatymo.

³Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám elõtt.

³Aš buvau tėvo sūnus, mylimas ir vienintelis savo motinos akyse.

⁴Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;

⁴Jis mokė mane ir sakė: “Išlaikyk širdyje mano žodžius, laikykis mano įsakymų ir būsi gyvas.

⁵Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditõl.

⁵Įsigyk išminties, įsigyk supratimo. Neužmiršk mano burnos žodžių ir nenukrypk nuo jų.

⁶Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megõriz téged.

⁶Neapleisk išminties, ir ji globos tave; mylėk ją, ir ji saugos tave.

⁷A bölcseség kezdete [ez:] szerezz bölcseséget, és minden keresményedbõl szerezz értelmet.

⁷Svarbiausia yra išmintis; įsigyk išmintį ir už visą savo turtą įsigyk supratimą.

⁸Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.

⁸Vertink ją, ir ji išaukštins tave. Apglėbk ją, ir ji suteiks tau garbę.

⁹Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.

⁹Ji vainikuos tavo galvą malone, duos tau šlovės karūną.

¹⁰Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.

¹⁰Klausyk, mano sūnau, ir priimk mano žodžius, kad ilgai gyventum.

¹¹Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.

¹¹Aš nurodau tau išminties kelią, vedu tiesiais takais.

¹²Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.

¹²Kai jais eisi, tavo žingsniai nebus varžomi ir bėgdamas nesuklupsi.

¹³Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed.

¹³Tvirtai laikykis pamokymo ir neapleisk jo; saugok jį, nes tai yra tavo gyvybė.

¹⁴A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.

¹⁴Neik nedorėlių taku ir nevaikščiok piktųjų keliu.

¹⁵Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tõle, és menj tovább.

¹⁵Venk jo ir nevaikščiok juo, pasitrauk nuo jo ir praeik pro šalį.

¹⁶Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbõl az álom, ha [mást] romlásra nem juttatnak.

¹⁶Jie neužmiega, nepadarę pikto ir miegas iš jų atimamas, kol kam nors nepakenkia.

¹⁷Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.

¹⁷Jie valgo nedorybės duoną ir geria smurto vyną.

¹⁸Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely [minél tovább] halad, [annál] világosabb lesz, a teljes délig.

¹⁸Teisiųjų takas yra kaip skaisti šviesa, kuri šviečia vis ryškiau iki tobulos dienos.

¹⁹Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.

¹⁹Nedorėlių kelias yra kaip tamsa, jie nežino, kur jie suklups.

²⁰Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.

²⁰Mano sūnau, atkreipk dėmesį į mano žodžius, palenk ausį mano pamokymams.

²¹Ne távozzanak el a te szemeidtõl, tartsd meg ezeket a te elmédben.

²¹Teneatsitraukia jie nuo tavo akių, saugok juos širdies gilumoje.

²²Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.

²²Jie yra gyvybė tiems, kurie juos randa, ir sveikata visam jų kūnui.

²³Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.

²³Saugok su visu stropumu savo širdį, nes iš jos teka gyvenimo versmė.

²⁴Vesd el tõled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.

²⁴Atstumk nuo savęs nedorą burną, ir iškrypusios lūpos tebūna toli nuo tavęs.

²⁵A te szemeid elõre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.

²⁵Tegul tavo akys žiūri tiesiai ir akių vokai tebūna nukreipti tiesiai prieš tave.

²⁶Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.

²⁶Apgalvok taką savo kojai, ir tegu tavo keliai būna įtvirtinti.

²⁷Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

²⁷Nepasuk nei dešinėn, nei kairėn. Patrauk savo koją nuo pikto”.