¹Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

¹Mano sūnau, būk dėmesingas mano išminčiai ir palenk ausį mano supratimui,

²Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.

²kad būtum nuovokus ir tavo lūpos išlaikytų pažinimą.

³Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.

³Kaip varvantis medus svetimos moters lūpos ir jos burna švelnesnė už aliejų.

⁴De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.

⁴Bet galiausiai ji tampa karti kaip metėlė ir aštri kaip dviašmenis kalavijas.

⁵Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.

⁵Jos kojos žengia į mirtį, jos žingsniai veda į pragarą.

⁶Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.

⁶Kad tu nemąstytum apie jos gyvenimo taką, žinok­jos keliai nepastovūs ir tu negali jų suprasti.

⁷Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!

⁷Dabar, mano vaikai, klausykite manęs ir neatsitraukite nuo mano burnos žodžių.

⁸Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

⁸Atitolink nuo jos savo kelią ir nesiartink prie jos namų durų,

⁹Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

⁹kad neatiduotum savo garbės kitiems ir savo metų negailestingajam;

¹⁰Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]

¹⁰kad svetimi nesisotintų tavo gėrybėmis ir tavo darbas nebūtų svetimojo namuose,

¹¹Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

¹¹ir galiausiai neturėtum vaitoti, išsekinęs kūną bei jėgas,

¹²És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

¹²ir sakyti: “Kodėl nekenčiau pamokymų ir mano širdis paniekino pabarimą,

¹³És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

¹³neklausiau savo mokytojų balso ir nepalenkiau savo ausies prie tų, kurie mane mokė?

¹⁴Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

¹⁴Aš kone patekau į visokias nelaimes bendruomenės ir susirinkimo vidury”.

¹⁵Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.

¹⁵Gerk vandenį iš savo šulinio, tekantį vandenį iš savo versmės.

¹⁶Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

¹⁶Ar tavo vandens šaltiniai išsilies po gatves, o vandens srovės aikštėse?

¹⁷Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

¹⁷Tebūna jie tik tau, nedalink jų svetimiems.

¹⁸Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

¹⁸Tebūna tavo šaltinis palaimintas ir džiaukis su savo jaunystės žmona.

¹⁹A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

¹⁹Ji kaip miela stirna, kaip grakšti elnė. Tegul jos krūtys tenkina tave visą laiką, nuolat mėgaukis jos meile.

²⁰És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

²⁰Mano sūnau, kam tau mėgautis svetima moterimi ir apsikabinti su svetimąja?

²¹Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.

²¹Viešpats stebi visus žmogaus kelius ir apsvarsto visus jo takus.

²²A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.

²²Nedorėlį sugauna jo paties nedorybės ir supančioja jo nuodėmių pančiai.

²³Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

²³Jis miršta nepasimokęs, per savo didelį kvailumą nuklysta.