¹Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:

¹Mano sūnau, jei laidavai už savo artimą ar padavei ranką už svetimąjį,

²Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

²tu įsipainiojai savo burnos žodžiais ir esi sugautas savo kalbomis.

³Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

³Daryk štai ką, mano sūnau, ir gelbėk save, nes esi patekęs į savo artimo rankas: eik, nusižemink ir maldauk savo artimą.

⁴Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

⁴Neduok miegoti savo akims ir neleisk užsimerkti akių vokams.

⁵Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.

⁵Gelbėkis kaip elnė iš medžiotojo, kaip paukštis iš paukštgaudžio rankų.

⁶Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!

⁶Tinginy, eik pas skruzdę, apsvarstyk jos kelius ir būk išmintingas.

⁷A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

⁷Ji neturi vadovo, prižiūrėtojo ar valdovo,

⁸Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.

⁸bet paruošia sau maisto vasarą ir pjūties metu renka atsargas.

⁹Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

⁹Ar ilgai miegosi, tinginy? Kada atsikelsi iš savo miego?

¹⁰Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

¹⁰Truputį pamiegosi, truputį pasnausi, truputį pagulėsi sudėjęs rankas,

¹¹Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!

¹¹ir ateis skurdas kaip pakeleivis ir nepriteklius kaip ginkluotas plėšikas.

¹²Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

¹²Nenaudėlis žmogus, piktadarys, vaikštinėja su klastinga burna,

¹³A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

¹³mirksi akimis, trypia kojomis, rodo pirštu.

¹⁴Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.

¹⁴Klasta jo širdyje, jis nuolat planuoja pikta ir sėja vaidus.

¹⁵Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

¹⁵Todėl staiga ateis jo žlugimas, ūmai bus jis sudaužytas, nesulaukęs pagalbos.

¹⁶E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:

¹⁶Viešpats nekenčia šešių dalykų, septyni yra pasibjaurėjimas Jo akyse:

¹⁷A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

¹⁷išdidus žvilgsnis, meluojantis liežuvis, rankos, praliejančios nekaltą kraują,

¹⁸Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

¹⁸širdis, planuojanti nedorybę, kojos, greitos bėgti į pikta,

¹⁹A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

¹⁹neteisingas liudytojas, kalbantis melą ir žmogus, sėjantis nesantaiką tarp brolių.

²⁰Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

²⁰Mano sūnau, laikykis savo tėvo įsakymų ir nepaniekink motinos įstatymo.

²¹Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.

²¹Visam laikui užrišk juos ant savo širdies, apsivyniok aplink kaklą.

²²Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

²²Tau einant, jie lydės tave, tau atsigulus, jie saugos tave, tau pabudus, jie kalbės su tavimi.

²³Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

²³Įsakymas yra žiburys, įstatymas­šviesa, o pamokantis pabarimas­gyvenimo kelias.

²⁴Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.

²⁴Jie saugos tave nuo nedoros moters, nuo svetimos moters meilikaujančios kalbos.

²⁵Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

²⁵Negeisk jos grožio savo širdyje, tenesuvilioja tavęs jos blakstienos.

²⁶Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!

²⁶Dėl paleistuvės vyras lieka tik su duonos kąsniu, neištikimoji medžioja jo brangią gyvybę.

²⁷Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

²⁷Ar gali žmogus paimti ugnį į savo antį ir nesudeginti drabužių?

²⁸Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

²⁸Ar gali kas, vaikščiodamas ant žarijų, nenusideginti kojų?

²⁹Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

²⁹Taip ir tas, kas įeina pas artimo žmoną; kas paliečia ją, neliks nekaltas.

³⁰Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

³⁰Vagis ne taip niekinamas, jei jis vagia būdamas alkanas ir norėdamas pasisotinti.

³¹És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;

³¹Tačiau pagautas jis atlygins septyneriopai ir atiduos visą savo namų turtą.

³²A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

³²Svetimoteriaujančiam trūksta proto, jis pats save pražudo.

³³Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.

³³Žaizdų ir nešlovės jis susilauks, jo gėda nebus išdildyta;

³⁴Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

³⁴nes pavydas sužadins vyro įniršį, jis nepasigailės keršto dieną.

³⁵Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

³⁵Jis nepriims jokios išpirkos ir nenusiramins, nors duotum jam daugybę dovanų.