1A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
1Vynaspasityčiotojas, o stiprus gėrimaspašėlęs; kas jais apsigauna, nėra išmintingas.
2Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
2Karaliaus rūstybė yra kaip liūto riaumojimas; kas jį erzina, nusideda prieš savo gyvybę.
3Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.
3Garbė žmogui vengti ginčų, bet kiekvienas kvailys įsivelia į juos.
4A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
4Tinginys nearia dėl šalčio, todėl derliaus metu elgetaus ir nieko neturės.
5Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
5Patarimas žmogaus širdyje yra kaip gilus vanduo, sumanus žmogus jį semia.
6A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?
6Daugelis žmonių skelbia savo gerumą, bet kas suras ištikimą žmogų?
7A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!
7Teisus žmogus vaikšto savo nekaltume, ir jo vaikai bus palaiminti.
8A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
8Karalius, sėdėdamas teismo soste, savo akimis išsklaido visą blogį.
9Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?
9Kas gali sakyti: “Apvaliau savo širdį, esu be nuodėmės”?
10A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.
10Skirtingi svarsčiai ir skirtingi saikai yra pasibjaurėjimas Viešpaties akyse.
11Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.
11Jau vaiką galima pažinti iš jo poelgių, ar jo darbai bus tyri ir teisingi.
12A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.
12Viešpats sutvėrė girdinčią ausį ir matančią akį.
13Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.
13Kas mėgsta miegoti, tampa beturtis; atsimerk ir turėsi pakankamai maisto.
14Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
14Pirkėjas sako: “Niekam tikę, niekam tikę!”, o nuėjęs savo keliu giriasi.
15Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
15Yra aukso ir daugybė perlų, bet pažinimo lūpos yra didelė brangenybė.
16Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
16Paimk apdarą iš to, kuris laidavo už svetimą, ir turėk užstatą iš suvedžiotojo.
17Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.
17Skani žmogui duona, apgaule įgyta, bet paskui jo burna yra pilna žvyro.
18A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
18Sumanymai įtvirtinami patarimais, ir kariauti nepradėk neapsvarstęs.
19Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.
19Kas vaikšto plepėdamas, atidengia paslaptis, todėl nesusidėk su pataikūnais.
20A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
20Kas keikia tėvą ir motiną, to žiburys užges visiškoje tamsoje.
21A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
21Paveldėjimas, gautas paskubomis, galiausiai nebus palaimintas.
22Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
22Nesakyk: “Atlyginsiu už pikta”. Lauk Viešpaties, ir Jis padės tau.
23Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
23Skirtingi svarsčiai yra pasibjaurėjimas Viešpačiui ir neteisingos svarstyklės nėra gerai.
24Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?
24Viešpats veda žmogų, kaip tad gali žmogus suprasti savo kelią?
25Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
25Spąstai žmoguipadaryti įžadą, o po to galvoti.
26Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
26Išmintingas karalius išblaško nedorėlius ir juos smarkiai baudžia.
27Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
27Žmogaus dvasia yra Viešpaties žiburys, tiriantis širdies gelmes.
28A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.
28Gailestingumas ir tiesa apsaugo karalių, ir jo sostas palaikomas gailestingumu.
29Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.
29Jaunuolių garbėjėga, o senuosius puošia žili plaukai.
30A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.
30Kirčių žymės pašalina pikta ir randai išvalo žmogaus širdį.