¹Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

¹Karaliaus širdis Viešpaties rankoje kaip vandens srovės; Jis ją pasuka, kur nori.

²Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

²Visi žmogaus keliai atrodo teisingi jo paties akyse, bet Viešpats pasveria širdį.

³Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

³Tiesa ir teisingumas Viešpačiui mieliau negu auka.

⁴A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.

⁴Išdidus žvilgsnis ir pasipūtusi širdis, kurie išskiria nedorėlį, yra nuodėmė.

⁵A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]

⁵Stropiojo sumanymai veda į apstybę, o skuboti­į nuostolį.

⁶A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

⁶Melu įsigyti turtą yra tuščios svajonės tų, kurie ieško mirties.

⁷Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

⁷Nedorėlių smurtas sunaikins juos pačius, nes jie nedaro to, kas teisinga.

⁸Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

⁸Nusikaltėlio kelias yra vingiuotas, nekaltojo darbai teisūs.

⁹Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

⁹Geriau yra gyventi palėpės kampe negu su vaidinga moterimi dideliuose namuose.

¹⁰Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.

¹⁰Nedorėlio siela trokšta pikto, jis nesigaili artimo.

¹¹Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.

¹¹Kai nubaudžiamas niekintojas, neišmanėlis tampa išmintingas. Kai išmintingas pamokomas, jis įgyja supratimo.

¹²Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

¹²Teisusis stebi nedorėlių namus ir mato, kaip nedorėlis parbloškiamas už savo nedorybes.

¹³A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

¹³Kas neklauso vargšo šauksmo, pats šauks, bet nebus išgirstas.

¹⁴A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

¹⁴Slapta dovana nuramina pyktį, o dovana į antį­stiprią rūstybę.

¹⁵Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.

¹⁵Teisingumas džiugina teisiuosius, o piktadarius išgąsdina.

¹⁶Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

¹⁶Nuklydę nuo tiesos kelio atsidurs mirusiųjų susirinkime.

¹⁷Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

¹⁷Kas mėgsta linksmybes, bus vargšas, kas myli vyną ir aliejų, nepraturtės.

¹⁸Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]

¹⁸Nedorėlis bus išpirka už teisųjį, nusikaltėlis­už nekaltąjį.

¹⁹Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.

¹⁹Geriau yra vienam gyventi dykumoje negu su pikta moterimi, mėgstančia barnius.

²⁰Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

²⁰Išmintingo žmogaus namuose yra brangių daiktų ir aliejaus, kvailys iššvaisto juos.

²¹A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

²¹Kas seka teisumą ir gailestingumą, suranda gyvenimą, teisumą ir garbę.

²²A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.

²²Išmintingasis užima stipriųjų miestą ir sugriauna tvirtovę, kuria jie pasitikėjo.

²³A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

²³Kas saugo burną ir liežuvį, saugo savo sielą nuo nemalonumų.

²⁴A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

²⁴Išdidus ir pasipūtęs vadinamas niekintoju, jis elgiasi akiplėšiškai ir įžūliai.

²⁵A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.

²⁵Tinginio troškimas nužudo jį, nes jis nenori dirbti.

²⁶Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]

²⁶Jis godžiai geidžia visą dieną, o teisusis duoda negailėdamas.

²⁷Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

²⁷Nedorėlio auka Viešpats bjaurisi, tuo labiau, jei ji aukojama klastinga širdimi.

²⁸A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.

²⁸Neteisingas liudytojas žus, o kas girdi, kalbės be perstojo.

²⁹Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.

²⁹Nedorėlis suraukia savo veidą, o dorojo kelias tiesus.

³⁰Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

³⁰Prieš Viešpatį neatsilaikys nei išmintis, nei supratimas, nei patarimas.

³¹Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!

³¹Žirgas ruošiamas kovos dienai, bet pergalę teikia Viešpats.