¹Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

¹Geras vardas yra vertingesnis už didelius turtus, o palankumas­už sidabrą ir auksą.

²A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

²Turtuolis ir vargšas turi bendra: juos abu sutvėrė Viešpats.

³Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

³Supratingas numato pavojų ir pasislepia, o neišmanėlis eina ir nukenčia.

⁴Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

⁴Nusižeminimas ir Viešpaties baimė atneša turtus, garbę ir gyvenimą.

⁵Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

⁵Veidmainio kelias pilnas erškėčių ir žabangų; kas saugo savo gyvybę, išvengs jų.

⁶Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

⁶Parodyk vaikui kelią, kuriuo jis turi eiti, tai ir pasenęs jis nenukryps nuo jo.

⁷A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

⁷Turtingas viešpatauja vargšui; skolininkas tampa skolintojo vergu.

⁸A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

⁸Kas sėja neteisybę, pjauna nelaimes; jo pykčio rykštė plaka jį.

⁹Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

⁹Dosnus žmogus bus palaimintas, nes jis dalinasi savo duona su beturčiu.

¹⁰Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

¹⁰Išmesk niekintoją, ir liausis vaidai, barniai ir priekaištai.

¹¹A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

¹¹Kas mėgsta širdies tyrumą ir yra maloningas kalboje, tas draugaus su karaliumi.

¹²Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

¹²Viešpats saugo pažinimą, bet neištikimojo žodžius Jis paverčia niekais.

¹³A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

¹³Tinginys sako: “Liūtas yra lauke, jis sudraskys mane gatvėje!”

¹⁴Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

¹⁴Svetimos moters lūpos­gili duobė; tas, kuriuo Viešpats bjaurisi, įkris į ją.

¹⁵A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

¹⁵Kvailystė prisirišusi prie vaiko širdies, bet pamokymo rykštė išvaro ją.

¹⁶A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]

¹⁶Kas skriaudžia beturtį, norėdamas praturtėti, ir kas duoda turtingam, pats nuskurs.

¹⁷Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

¹⁷Atidžiai klausykis išminčių žodžių, palenk savo širdį prie mano pažinimo.

¹⁸Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

¹⁸Tau bus malonu laikyti juos savo širdyje, ir jie tiks tavo lūpose.

¹⁹Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

¹⁹Šiandien tave mokau, kad tu galėtum pasitikėti Viešpačiu.

²⁰Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

²⁰Ar aš neužrašiau tau prakilnių dalykų apie patarimus ir pažinimą,

²¹Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

²¹kad pamokyčiau tave tiesos žodžių tikrumo ir tu galėtum duoti atsakymą tiems, kurie klaus tavęs?

²²Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

²²Neapiplėšk beturčių dėl to, kad jie yra beturčiai, ir neskriausk nukentėjusiojo teisme,

²³Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

²³nes Viešpats gins jų bylą ir išplėš sielą tų, kurie juos plėšė.

²⁴Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

²⁴Nedraugauk su pikčiurna ir neik su ūmiu žmogumi,

²⁵Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

²⁵kad neišmoktum jo kelių ir nepastatytum spąstų savo sielai.

²⁶Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

²⁶Nebūk iš tų, kurie paduoda ranką, laiduodami už svetimą skolą;

²⁷Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

²⁷jei negalėsi sumokėti, kodėl iš tavęs turėtų atimti tavo guolį?

²⁸Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

²⁸Nepakeisk senų žemės ribų, kurias tavo tėvai nustatė.

²⁹Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.

²⁹Ar matei stropaus žmogaus darbą? Jis stovės prieš karalių, jam nereikės stovėti prieš paprastus žmones.