¹Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.

¹Kai sėdiesi valgyti su valdovu, rūpestingai stebėk, kas prieš tave padėta.

²És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

²Prisidėk peilį prie gerklės, jei mėgsti skaniai pavalgyti.

³Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.

³Negeisk jo skanėstų, nes tai apgaulingas maistas.

⁴Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.

⁴Nepersidirbk siekdamas pralobti, būk išmintingas ir liaukis.

⁵Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!

⁵Nežiūrėk į tai, ko nėra, nes turtai pasidaro sparnus ir išskrenda kaip erelis į padangę.

⁶Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;

⁶Nevalgyk pas šykštuolį nei duonos, nei jo skanumynų,

⁷Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

⁷nes kaip jis galvoja savo širdyje, toks jis ir yra. Nors jis tave ragina valgyti ir gerti, bet širdyje pavydi.

⁸A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

⁸Tu išvemsi, ką suvalgei, ir veltui kalbėsi gražius žodžius.

⁹A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.

⁹Nekalbėk kvailam girdint, nes jis paniekins tavo išmintingus žodžius.

¹⁰Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

¹⁰Nepakeisk senų žemės ribų ir nepasisavink našlaičio lauko,

¹¹Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!

¹¹nes jų Atpirkėjas yra galingas­ Jis gins jų bylą prieš tave.

¹²Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

¹²Palenk savo širdį į pamokymus ir savo ausis į pažinimo žodžius.

¹³Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.

¹³Nepalik vaiko nenubausto, nes jei suduosi jam rykšte, jis nemirs.

¹⁴Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.

¹⁴Tu nubausi jį rykšte ir išgelbėsi jo sielą nuo pragaro.

¹⁵Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

¹⁵Mano sūnau, jei būsi išmintingas, suteiksi man daug džiaugsmo.

¹⁶És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

¹⁶Tau tiesą kalbant, mano širdis džiūgaus.

¹⁷Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;

¹⁷Nepavydėk nusidėjėliams, bet bijok Viešpaties per visą savo dieną.

¹⁸Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

¹⁸Galas tikrai yra, ir tavo viltis nebus tuščia.

¹⁹Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

¹⁹Mano sūnau, klausyk ir būk išmintingas, tiesiu keliu vesk savo širdį.

²⁰Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

²⁰Nebūk su girtuokliais ir nevalgyk su besočiais.

²¹Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

²¹Girtuokliai ir rajūnai nuskurs, o mieguistumas aprengs skarmalais.

²²Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

²²Klausyk savo tėvo ir nepaniekink savo motinos, kai ji pasensta.

²³Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

²³Pirk tiesą ir neparduok jos, o taip pat išmintį, pamokymą ir supratimą.

²⁴Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.

²⁴Teisiojo tėvas džiūgauja ir, pagimdęs išmintingą sūnų, džiaugsis juo.

²⁵Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.

²⁵Te tavo tėvas ir motina bus patenkinti ir džiaugsis ta, kuri tave pagimdė.

²⁶Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.

²⁶Mano sūnau, duok man savo širdį ir stebėk mano kelius.

²⁷Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

²⁷Paleistuvė yra gili duobė, ir svetima moteris­siauras šulinys.

²⁸És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

²⁸Ji tykoja grobio ir daugina neištikimų vyrų skaičių.

²⁹Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

²⁹Kas vargsta? Kas rūpinasi? Kas skundžiasi? Kas gauna kirčių be priežasties? Kieno paraudusios akys?

³⁰A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

³⁰Tie, kurie ilgai sėdi prie vyno ir geria maišytą vyną.

³¹Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,

³¹Nežiūrėk į vyną, kad jis raudonas, spindi stikle ir švelniai nuryjamas!

³²Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

³²Galiausiai jis įgelia kaip gyvatė ir suleidžia nuodus kaip angis.

³³A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

³³Tada tavo akys nukryps į svetimas moteris, ir tavo širdis kalbės iškrypusius dalykus.

³⁴És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

³⁴Tu būsi lyg miegantis viduryje jūros, lyg snaudžiantis laivo stiebo viršūnėje.

³⁵Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.

³⁵Tu sakysi: “Jie sudavė man, bet nesužeidė, jie mušė mane, bet aš nejaučiau. Kai aš pabusiu, vėl gersiu”.