1Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.
1Nepavydėk piktiems žmonėms ir nenorėk būti su jais,
2Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.
2nes jie mąsto apie smurtą ir kalba apie apgaulę.
3Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.
3Namai statomi išmintimi ir įtvirtinami supratimu.
4És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.
4Pažinimu jie pripildomi visokių brangių ir vertingų turtų.
5A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.
5Išmintingas žmogus yra stiprus, ir pažinimas padidina jėgas.
6Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
6Kariaudamas klausyk išmintingų patarimų; daug patarėjų suteikia saugumą.
7Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.
7Kvailiui išmintis nepasiekiama, pasitarimuose jis neatveria burnos.
8A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.
8Kas planuoja daryti pikta, bus vadinamas nedoru žmogumi.
9A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.
9Planuoti kvailystes yra nuodėmė; žmonės bjaurisi niekintoju.
10Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.
10Kas palūžta nelaimės metu, tas silpnas.
11Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
11Išlaisvink tuos, kurie vedami mirti, išgelbėk pasmerktus nužudyti.
12Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.
12Ar sakysi, kad to nežinojai? Ar širdžių Tyrėjas nežino? Jis stebi tavo sielą ir visa žino, ir atlygins žmogui pagal jo darbus.
13Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
13Mano sūnau, valgyk medų, nes jis geras, ir korį, nes jis saldus tavo liežuviui.
14Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
14Taip ir išminties pažinimas tavo sielai: suradęs ją, turi ateitį, tavo viltis nebus tuščia.
15Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!
15Netykok, nedorėli, prie teisiojo namų ir nedrumsk jam ramybės.
16Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.
16Teisusis septynis kartus krinta ir vėl atsikelia, bet nedorėlis įpuls į pražūtį.
17Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
17Nesidžiauk, kai tavo priešas krinta; nedžiūgauk savo širdyje, kai jis suklumpa,
18Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]
18kad Viešpats pamatęs nenukreiptų nuo jo savo rūstybės, nes tai Jam nepatinka.
19Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
19Nesijaudink dėl piktadarių ir nepavydėk nedorėliams.
20Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
20Piktadarys neturi ateities, o nedorėlio žiburys užges.
21Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.
21Mano sūnau, bijok Viešpaties ir karaliaus, nesusidėk su maištininkais.
22Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
22Jų pražūtis ateis netikėtai, ir kas žino, ko jie susilauks nuo tų dviejų.
23Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
23Tai taip pat išmintingiems. Būti šališkam teisme yra negerai.
24A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
24Kas sako nedorėliui, kad jis teisus, tą keiks jo tauta ir juo bjaurėsis.
25A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
25Tie, kurie jį sudraus, bus mėgstami, ir palaiminimai užgrius juos.
26Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
26Tinkamas atsakymas yra kaip pabučiavimas.
27Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.
27Atlik darbus laukuose, paruošk tinkamai dirvą ir tada statyk savo namus.
28Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?
28Neliudyk neteisingai prieš savo artimą ir neapgaudinėk.
29Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.
29Nesakyk: “Kaip jis man padarė, taip aš jam padarysiu; aš atlyginsiu jam”.
30A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.
30Aš ėjau pro tinginio lauką ir neišmanėlio vynuogyną.
31És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.
31Visur augo erškėčiai ir buvo pilna dilgėlių, o akmeninė tvora buvo apgriuvus.
32Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:
32Aš žiūrėjau, apsvarsčiau ir pasimokiau:
33Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
33“Truputį pamiegosi, truputį pasnausi, truputį pagulėsi, sudėjęs rankas,
34És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
34ir ateis skurdas kaip pakeleivis ir nepriteklius kaip ginkluotas plėšikas”.