¹Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

¹Kaip sniegas vasarą ir lietus pjūties metu, taip garbė netinka kvailiui.

²Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

²Kaip žvirblis nuskrenda ir kregždė nulekia, taip neišsipildys neužpelnytas prakeikimas.

³Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

³Botagas arkliui, žąslai asilui, rykštė kvailio nugarai.

⁴Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

⁴Neatsakyk kvailiui pagal jo kvailumą, kad netaptum panašus į jį.

⁵Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

⁵Atsakyk kvailiui pagal jo kvailumą taip, kad jis neatrodytų sau išmintingas.

⁶A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

⁶Kas siunčia kvailą pasiuntinį, nusikerta kojas ir patiria nuostolį.

⁷[Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

⁷Kaip luošas negali vaikščioti savo kojomis, taip patarlė netinka kvailiui.

⁸Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

⁸Gerbti kvailą yra kaip dėti brangakmenį į mėtyklę.

⁹[Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

⁹Kaip erškėtis girtuoklio rankoje, taip patarlė kvailio burnoje.

¹⁰Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

¹⁰Didis Dievas, kuris visa padarė, atlygina kvailiui ir neištikimam.

¹¹Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

¹¹Kaip šuo grįžta prie savo vėmalo, taip kvailys kartoja savo kvailystes.

¹²Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

¹²Kvailys teikia daugiau vilties negu žmogus, kuris laiko save išmintingu.

¹³Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

¹³Tinginys sako: “Liūtas kelyje! Žiaurus liūtas gatvėje!”

¹⁴[Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

¹⁴Kaip durys sukasi ant vyrių, taip tinginys vartosi lovoje.

¹⁵Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

¹⁵Tinginys įkiša savo ranką į dubenį, bet jam sunku pakelti ją prie burnos.

¹⁶Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

¹⁶Tinginys laiko save išmintingesniu už septynis vyrus, galinčius išmintingai atsakyti.

¹⁷Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

¹⁷Kas praeidamas įsikiša į vaidus, kurie jo neliečia, elgiasi kaip tas, kuris šunį griebia už ausų.

¹⁸Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

¹⁸Kaip beprotis, kuris mėto žarijas, laido strėles ir žudo,

¹⁹Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

¹⁹yra tas, kas apgauna artimą ir sako: “Aš pajuokavau”.

²⁰Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

²⁰Kai nėra malkų, gęsta ugnis; pašalinus apkalbėtoją, baigiasi ginčai.

²¹Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

²¹Kaip iš anglių atsiranda žarijos ir iš malkų ugnis, taip vaidingas žmogus sukelia kivirčus.

²²A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

²²Apkalbos yra lyg skanėstas, kuris pasiekia žmogaus vidurius.

²³[Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

²³Karšti žodžiai ir nedora širdis yra kaip sidabro priemaišomis aptraukta molinė šukė.

²⁴Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

²⁴Kas neapkenčia, slepia tai po savo lūpomis ir laiko klastą savyje.

²⁵Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

²⁵Kai jis kalba maloniai, netikėk juo: jo širdyje yra septynios bjaurystės.

²⁶Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

²⁶Nors jis neapykantą slepia žodžiais, jo nedorybė paaiškės tautos susirinkime.

²⁷A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

²⁷Kas kasa duobę, pats į ją įkrinta. Kas parita akmenį, ant to jis sugrįžta.

²⁸A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.

²⁸Meluojantis liežuvis nekenčia tų, kurie nuo jo nukenčia. Pataikaujanti burna sukelia pražūtį.