¹Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

¹Argi išmintis nešaukia ir supratimas nekelia savo balso?

²A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

²Aukštumose, prie kelių ir prie takų ji stovi.

³A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

³Prie miesto vartų, prie įėjimo į miestą, prie durų šaukia:

⁴Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

⁴“Žmonės, į jus aš kreipiuosi, jums šaukiu, žmonių sūnūs.

⁵Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

⁵Jūs neišmanėliai, mokykitės išminties; jūs kvailiai, įgykite supratingą širdį.

⁶Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

⁶Klausykite, nes aš kalbėsiu apie didingus dalykus, mano lūpos skelbs teisumą.

⁷Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

⁷Mano burna kalbės tiesą, ir nedorybė yra pasibjaurėjimas mano lūpoms.

⁸Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

⁸Visi mano žodžiai yra teisingi, juose nėra klastos ir iškraipymo.

⁹Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

⁹Jie yra aiškūs išmanantiems ir teisingi suprantantiems.

¹⁰Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

¹⁰Priimkite mano pamokymą, o ne sidabrą; pažinimą, o ne gryną auksą.

¹¹Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

¹¹Išmintis yra brangesnė už deimantus, su ja nesulyginama visa, ko galima trokšti.

¹²Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

¹²Aš, išmintis, gyvenu su protingumu, atrandu pažinimą bei nuovokumą.

¹³Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

¹³Viešpaties baimė­nekęsti pikto. Išdidumo, puikybės, piktų kelių ir klastingos burnos aš neapkenčiu.

¹⁴Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

¹⁴Manyje patarimas ir sveikas protas, aš turiu supratimą ir jėgą.

¹⁵Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

¹⁵Manimi karaliai karaliauja ir kunigaikščiai leidžia įstatymus.

¹⁶Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

¹⁶Manimi kunigaikščiai, kilmingieji ir teisėjai valdo kraštą.

¹⁷Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

¹⁷Aš myliu tuos, kurie mane myli. Kas anksti manęs ieško, suras mane.

¹⁸Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

¹⁸Aš turiu turtus ir garbę, išliekančius turtus ir teisumą.

¹⁹Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

¹⁹Mano vaisius yra brangesnis už gryną auksą, ir pelno iš manęs daugiau negu iš rinktinio sidabro.

²⁰Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

²⁰Aš vedu teisumo keliu, viduriu teisingumo tako,

²¹Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

²¹kad mane mylintiems duočiau paveldėti turtus ir pripildyčiau jų sandėlius.

²²Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

²²Viešpats turėjo mane savo kelio pradžioje, prieš visus savo darbus.

²³Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

²³Nuo amžių aš įtvirtinta, nuo pradžios, prieš pasaulio sutvėrimą.

²⁴Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

²⁴Aš buvau pagimdyta, kai dar netryško vandens šaltiniai, nebuvo gelmių.

²⁵Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

²⁵Pirma kalnų ir kalvų iškilimo aš buvau pagimdyta,

²⁶Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

²⁶kai Jis dar nebuvo padaręs žemės, jos laukų ir pirmųjų žemės dulkių.

²⁷Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

²⁷Kai Jis paruošė dangus, aš ten buvau. Kai Jis nubrėžė ribą virš gelmių,

²⁸Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

²⁸įtvirtino debesis viršuje ir sustiprino gelmių šaltinius,

²⁹Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

²⁹davė jūrai nurodymą, kad vandenys neperžengtų Jo įsakymo, ir dėjo žemės pamatus,

³⁰Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

³⁰aš buvau šalia Jo kaip įgudęs menininkas, gėrėjausi kas dieną ir džiūgavau Jo akivaizdoje.

³¹Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

³¹Džiaugiausi Jo apgyvendintame pasaulyje ir grožėjausi žmonių vaikais.

³²És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

³²Dabar, vaikai, klausykite manęs. Palaiminti, kurie eina mano keliais.

³³Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

³³Klausykite pamokymų ir būkite išmintingi, neatmeskite jų.

³⁴Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

³⁴Palaimintas žmogus, kuris klauso manęs, kasdien budi prie mano vartų ir laukia prie mano durų.

³⁵Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

³⁵Kas randa mane, randa gyvenimą ir įgis Viešpaties palankumą.

³⁶De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!

³⁶Kas nusideda prieš mane, tas kenkia pats sau. Kas manęs nekenčia, myli mirtį”.