¹Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

¹Išmintis pasistatė namus, išsikirto septynias kolonas.

²Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

²Ji papjovė gyvulius, sumaišė vyną ir, padengusi stalą,

³Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

³pasiuntė tarnaites šaukti miesto aukščiausiose vietose:

⁴Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

⁴“Neišmanėliai, ateikite!” Kam trūksta supratimo, ji sako:

⁵Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

⁵“Ateikite, valgykite mano duonos ir gerkite vyno, kurį sumaišiau.

⁶Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

⁶Atsisakykite kvailystės ir gyvenkite; eikite supratimo keliu”.

⁷A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

⁷Kas bara niekintoją, susilauks gėdos; sudraudęs nedorėlį, užsitrauksi dėmę.

⁸Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

⁸Nebark niekintojo, kad jis neimtų tavęs neapkęsti; sudrausk išmintingą, ir jis mylės tave.

⁹Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

⁹Patark išmintingam, ir jis taps dar išmintingesnis; pamokyk teisųjį, ir jo pažinimas išaugs.

¹⁰A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

¹⁰Viešpaties baimė­išminties pradžia, o Šventojo pažinimas­supratimas.

¹¹Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

¹¹Per mane padaugės tavo dienų, bus pridėta gyvenimo metų.

¹²Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

¹²Jei esi išmintingas, esi išmintingas pats sau; jei niekintojas, pats ir nukentėsi.

¹³Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.

¹³Kvaila moteris yra triukšmadarė, neišmananti ir nieko nežino.

¹⁴És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

¹⁴Ji sėdi kėdėje prie savo namų, aukštose miesto vietose,

¹⁵Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

¹⁵ir kviečia visus, kurie eina savo keliais:

¹⁶Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

¹⁶“Neišmanėliai, ateikite!” Kam trūksta supratimo, ji sako:

¹⁷A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!

¹⁷“Vogtas vanduo yra saldesnis, o duona, valgoma slaptoje, skanesnė”.

¹⁸És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!

¹⁸Jie nežino, kad ten mirusieji, ir jos svečiai pragaro gelmėse.