¹A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

¹Viešpatie, išgirsk mano maldą, ir mano šauksmas tepasiekia Tave.

²Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

²Neslėpk savo veido nuo manęs tą dieną, kai esu varge. Palenk į mane savo ausį, kai šaukiuosi, skubėk man atsakyti.

³Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

³Mano dienos pranyksta kaip dūmai, mano kaulai kaip židinys dega.

⁴Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

⁴Kaip pakirsta žolė mano širdis džiūsta; aš pamirštu valgyti.

⁵Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

⁵Nuo skaudžių aimanų oda prilipo prie mano kaulų.

⁶Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

⁶Esu panašus į dykumų pelikaną, į pelėdą griuvėsiuose.

⁷Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

⁷Nemiegu ir esu vienišas kaip paukštis ant stogo.

⁸Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

⁸Priešai mane užgaulioja, ir mano vardas jiems tapo keiksmažodžiu.

⁹Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

⁹Pelenus valgau kaip duoną ir su ašaromis maišau savo gėrimą

¹⁰Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

¹⁰dėl Tavo rūstybės ir pykčio, nes Tu mane pakėlei ir nubloškei žemėn.

¹¹A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

¹¹Mano dienos yra tartum ištįsęs šešėlis, ir aš lyg žolė džiūstu.

¹²Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

¹²Bet Tu, Viešpatie, pasiliksi per amžius; Tave minės visos kartos.

¹³De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

¹³Tu pakilsi ir pasigailėsi Siono, nes atėjo metas jam suteikti malonę.

¹⁴Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

¹⁴Tavo tarnams jo akmenys meilūs, jiems gaila jo dulkių.

¹⁵Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

¹⁵Tavo vardo, Viešpatie, bijos pagonys ir Tavo šlovės­pasaulio karaliai.

¹⁶És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

¹⁶Kai Viešpats atstatys Sioną, Jis pasirodys savo šlovėje;

¹⁷Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

¹⁷apleistųjų maldas Jis išklausys, jų prašymų nepaniekins.

¹⁸Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

¹⁸Tai tebūna užrašyta ateisiančiai kartai, kad tauta, kuri bus sukurta, girtų Viešpatį.

¹⁹Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

¹⁹Iš savo šventos aukštybės Viešpats pažvelgė žemyn, iš dangaus pažiūrėjo į žemę,

²⁰Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

²⁰kad išgirstų belaisvių dejones, išlaisvintų mirčiai skirtuosius,

²¹Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

²¹kad Sione būtų skelbiamas Viešpaties vardas ir girtų Jį Jeruzalėje,

²²Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

²²kai susiburs karalystės ir tautos tarnauti Viešpačiui.

²³Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

²³Jis susilpnino mane kelionėje, sutrumpino mano gyvenimo dienas.

²⁴Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

²⁴Aš sakiau: “Mano Dieve, neatimk manęs įpusėjus mano amžiui, Tavo metai tęsiasi per visas kartas.

²⁵Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

²⁵Kadaise Tu sukūrei žemę ir dangūs yra Tavo rankų darbas.

²⁶Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

²⁶Jie pražus, bet Tu pasiliksi. Jie visi susidėvės kaip drabužis, kaip rūbą juos pakeisi, ir jie bus pakeisti.

²⁷Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

²⁷Bet Tu esi tas pats ir Tavo metai nesibaigs.

²⁸De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]

²⁸Tavo tarnų vaikai gyvens ir jų palikuonys įsitvirtins Tavo akivaizdoje”.