1A Dávidé.
1Laimink, mano siela, Viešpatį, ir visa, kas yra manyje, Jo šventą vardą.
2Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.
2Laimink, mano siela, Viešpatį ir neužmiršk visų Jo geradarysčių.
3A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
3Jis atleidžia visas tavo kaltes ir gydo visas tavo ligas.
4A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
4Jis išperka tavo gyvybę iš pražūties ir savo malone bei gailestingumu tave vainikuoja.
5A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
5Jis pasotina geru tavo burną, ir atsinaujina tavo jaunystė kaip erelio.
6Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
6Viešpats vykdo teisybę ir teismą prispaustiesiems.
7Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.
7Jis savo kelius apreiškė Mozei, ir Izraelio vaikai matė Jo darbus.
8Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
8Gailestingas ir maloningas yra Viešpats, lėtas pykti ir turtingas gailestingumo.
9Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
9Ne visados Jis barasi ir ne amžinai rūstauja.
10Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
10Jis nepasielgė su mumis pagal mūsų kaltes ir neatlygino mums pagal mūsų nuodėmes.
11Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.
11Kaip dangus yra aukštai virš žemės, taip didis yra Jo gailestingumas tiems, kurie Jo bijo.
12A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.
12Kaip toli nuo rytų yra vakarai, taip Jis atitolino nuo mūsų nuodėmes.
13A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.
13Kaip tėvas pasigaili vaikų, taip Viešpats gailisi tų, kurie Jo bijo.
14Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
14Jis mūsų prigimtį žino, atsimena, kad esame dulkės.
15Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.
15Žmogaus dienos yra kaip žolė, kaip lauko gėlė jis pražysta.
16Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.
16Vos tik papūtė vėjas, jo nebėra, jo vieta jo nebepažįsta.
17De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;
17Bet Viešpaties gailestingumas per amžius tiems, kurie Jo bijo, ir Jo teisumas lieka vaikų vaikams tų,
18Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
18kurie Jo sandoros laikosi, atsimena Jo įsakymus ir vykdo juos.
19Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.
19Viešpats danguje pastatė savo sostą, Jo karališka valdžia valdo viską.
20Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.
20Laiminkite Viešpatį jūs, angelai, galingi jėga, kurie vykdote Jo žodį, Jo balsą išgirdę.
21Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!
21Laimink Viešpatį, Jo kareivija, Jo tarnai, kurie vykdote Jo valią.
22Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
22Laiminkite Viešpatį, visi kūriniai visoje Jo viešpatystėje. Laimink, mano siela, Viešpatį!