¹Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.

¹Girkite Viešpatį! Dėkokite Viešpačiui, nes Jis geras, nes Jo gailestingumas amžinas.

²Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

²Kas išvardins galingus Viešpaties darbus, kas apsakys Jo šlovę?

³Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.

³Palaiminti, kurie Jo įsakymus vykdo, kurie visą laiką elgiasi teisiai.

⁴Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,

⁴Viešpatie, būdamas palankus savo tautai, atsimink ir mane, suteik man savo išgelbėjimą,

⁵Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

⁵kad matyčiau išrinktųjų gerovę, džiūgaučiau su Tavo tauta, didžiuočiausi su Tavo paveldu.

⁶Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.

⁶Nusidėjome su savo tėvais, nusikaltome, elgėmės nedorai.

⁷Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

⁷Mūsų tėvai Egipte nesuprato Tavo stebuklų. Jie užmiršo Tavo didelį gailestingumą, prieš Tave prie Raudonosios jūros maištavo.

⁸De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

⁸Bet Jis dėl savo vardo išgelbėjo juos, kad parodytų savo galybę.

⁹Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

⁹Jis sudraudė Raudonąją jūrą, ir ta išdžiūvo. Jis vedė juos per gelmes kaip per dykumą.

¹⁰És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.

¹⁰Iš vergijos Jis išgelbėjo juos, išpirko juos iš priešo rankos.

¹¹Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.

¹¹Vandenys užliejo priešus, nė vieno jų neliko.

¹²És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.

¹²Tada jie tikėjo Jo žodžiais, giedojo jam gyrių.

¹³Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!

¹³Bet greitai pamiršo Jo darbus ir nelaukė Jo patarimų,

¹⁴Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

¹⁴dykumoje geiduliams atsidavė ir Dievą tyruose gundė.

¹⁵És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

¹⁵Jis suteikė jiems, ko prašė, kartu siuntė ligas į jų būrį.

¹⁶És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

¹⁶Pavydėjo jie Mozei stovykloje ir Viešpaties šventajam Aaronui.

¹⁷Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

¹⁷Atsivėrusi žemė prarijo Dataną, palaidojo gaują Abiramo.

¹⁸És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

¹⁸Užsidegė ugnis tarp jų, nedorėlius sudegino liepsna.

¹⁹Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.

¹⁹Jie pasidarė veršį Horebe ir garbino nulietą atvaizdą.

²⁰Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

²⁰Jie iškeitė savo šlovę į pavidalą jaučio, ėdančio žolę.

²¹Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,

²¹Jie pamiršo savo gelbėtoją Dievą, kuris didelių dalykų Egipte padarė,

²²Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

²²nuostabių darbų Chamo krašte, baisių dalykų prie Raudonosios jūros.

²³Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]

²³Dievas būtų juos sunaikinęs, jeigu ne Jo išrinktasis Mozė, stojęs užtarti juos prieš Dievą, kad Jo rūstybė jų nenubaustų.

²⁴És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.

²⁴Jie paniekino gerąją žemę, netikėjo Jo žodžiais,

²⁵És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

²⁵palapinėse savo murmėjo, Viešpaties balso neklausė.

²⁶De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

²⁶Jis tada pakėlė ranką, kad juos dykumoje sunaikintų,

²⁷S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.

²⁷jų vaikus išblaškytų tarp pagonių, po visas šalis išsklaidytų.

²⁸Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

²⁸Jie Baal Peorui tarnavo, valgė negyvųjų aukas.

²⁹És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

²⁹Šitaip jie savo darbais Viešpatį užrūstino, ir maras paplito tarp jų.

³⁰Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.

³⁰Tik kai Finehasas pakilęs teismą įvykdė, liovėsi maras.

³¹És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

³¹Tai buvo jam įskaityta teisumu per visas kartas.

³²Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

³²Įpykino jie Viešpatį prie Meribos vandenų, ir Mozė dėl jų nukentėjo.

³³Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

³³Jie apkartino jo dvasią, neapgalvotus žodžius jis kalbėjo savo lūpomis.

³⁴Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.

³⁴Jie nesunaikino tautų, kaip Viešpats jiems buvo įsakęs.

³⁵Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

³⁵Jie su pagonimis susimaišė ir išmoko jų darbus daryti.

³⁶És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.

³⁶Jie stabams jų tarnavo, ir tie spąstais jiems virto.

³⁷És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

³⁷Jie savo sūnus ir dukteris velniams aukojo,

³⁸És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

³⁸liejo nekaltą kraują­savo sūnų ir dukterų kraują­aukodami Kanaano stabams; krauju buvo sutepta žemė.

³⁹És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

³⁹Jie susiteršė savo darbais ir paleistuvavo savo poelgiais.

⁴⁰De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.

⁴⁰Tada užsidegė Viešpaties rūstybė prieš savo tautą, bjaurus Jam tapo Jo paveldas.

⁴¹És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.

⁴¹Atidavė juos pagonims, tie, kurie jų nekentė, valdė juos.

⁴²És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

⁴²Juos spaudė priešai ir slėgė jų ranka.

⁴³Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.

⁴³Daug kartų Jis išlaisvino juos, bet jie neklausė Jo patarimų; dėl savo nedorybių jie buvo pažeminti.

⁴⁴De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

⁴⁴Tačiau Viešpats atsižvelgė į jų priespaudą, išgirdęs jų šauksmą,

⁴⁵És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

⁴⁵atsiminė jų labui savo sandorą. Jis gailėjosi jų, būdamas didžiai gailestingas.

⁴⁶És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.

⁴⁶Jis davė jiems rasti pasigailėjimą akyse tų, kurie išsivedė juos į nelaisvę.

⁴⁷Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

⁴⁷Išgelbėk mus, Viešpatie, mūsų Dieve, ir surankiok tautose išblaškytus, kad dėkotume Tavo šventam vardui, girtumėmės Tavo šlove.

⁴⁸Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

⁴⁸Palaimintas Viešpats, Izraelio Dievas, nuo amžių ir per amžius! Visa tauta tesako: “Amen”. Girkite Viešpatį!