¹Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.

¹Netylėk, mano gyriaus Dieve.

²Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

²Nedorėlio burna ir klastingojo burna prieš mane atsivėrė. Jie kalba prieš mane melagingais liežuviais.

³És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

³Neapykantos žodžiais jie apsupo mane ir puola mane nekaltą.

⁴Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

⁴Už mano meilę jie kaltina mane, bet aš meldžiuosi.

⁵Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.

⁵Piktu už gera jie man atlygina ir neapykanta už meilę.

⁶Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.

⁶Atiduok tokį nedorėlių valiai, te šėtonas stovi jo dešinėje.

⁷Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

⁷Teisme tebūna jis pasmerktas, jo malda tebūna nuodėmė.

⁸Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

⁸Tebūna jo gyvenimas trumpas. Jo tarnystę tegauna kitas.

⁹Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

⁹Jo vaikai tepalieka našlaičiais ir žmona­našle.

¹⁰És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

¹⁰Elgetomis ir benamiais tegu tampa jo vaikai, tebūna jie išmesti iš savų sunaikintų namų.

¹¹Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

¹¹Skolintojas tepasiglemžia jo turtą ir svetimieji jo uždarbį teišgrobsto.

¹²Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!

¹²Nė vienas jo tenesigaili ir tenebūna kas užjaustų jo našlaičius.

¹³Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

¹³Jo palikuonys tesunyksta. Kitoje kartoje teišdyla jų vardas.

¹⁴Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!

¹⁴Viešpats teatsimena jo tėvų kaltes, ir jo motinos nuodėmė tenebūna išdildyta.

¹⁵Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

¹⁵Tegu nuolat Viešpats juos stebi, kad nuo žemės nušluotų jų atminimą.

¹⁶A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.

¹⁶Nes neparodė jis gailestingumo, bet persekiojo beturtį ir vargšą, kėsinosi nužudyti sudužusį širdyje.

¹⁷Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.

¹⁷Jis mėgo prakeikimą, tegu jis užklumpa jį; jis nemėgo palaiminimo, tebūna jis toli nuo jo.

¹⁸Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

¹⁸Jis apsivilko prakeikimu kaip drabužiu, todėl kaip vanduo jis teįsisunkia į kūną, kaip aliejus į kaulus.

¹⁹Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

¹⁹Jis tebūna jam kaip drabužis, kuris dengia jo kūną, kaip juosta, kuria jis susijuosia.

²⁰Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

²⁰Taip tegul užmoka Viešpats mano priešininkams ir tiems, kurie kalba pikta prieš mane.

²¹De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

²¹Bet Tu, Viešpatie Dieve, sustiprink mane dėl savojo vardo, gelbėk dėl savo gailestingumo.

²²Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

²²Aš esu vargšas ir beturtis, mano širdis sužeista.

²³Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

²³Nykstu kaip šešėlis, mane nešioja kaip vėjas skėrį.

²⁴Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.

²⁴Mano keliai nuo pasninko linksta, sulyso mano kūnas.

²⁵Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

²⁵Aš jiems tapau pajuoka. Matydami mane, jie kraipė galvas.

²⁶Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

²⁶Padėk man, Viešpatie, mano Dieve, išgelbėk mane, būdamas gailestingas.

²⁷Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

²⁷Viešpatie, težino jie, jog tai Tavo ranka padarė.

²⁸Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

²⁸Jie tegul keikia, bet Tu laimink! Kai jie pakyla, tebūna sugėdinti, o Tavo tarnas tesidžiaugia.

²⁹Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

²⁹Teapsivelka mano priešininkai nešlove, juos gėda kaip drabužis teapgaubia.

³⁰Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!

³⁰Savo burna garsiai girsiu Viešpatį, girsiu Jį minioje.

³¹Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

³¹Jis stovi beturčio dešinėje, gina jį nuo pasmerkėjų.