¹Dávidé; zsoltár.

¹Viešpats tarė mano Viešpačiui: “Sėskis mano dešinėje, kol patiesiu Tavo priešus tarsi pakojį po Tavo kojomis”.

²A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!

²Viešpats duos Tau iš Siono Tavo stiprybės skeptrą. Valdyk savo priešus!

³A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.

³Savanoriškai Tavo tauta susirinks Tavo pergalės dieną šventumo grožyje. Jaunimas lyg aušros rasa Tave pasitiks.

⁴Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

⁴Viešpats prisiekė ir nesigailės: “Tu esi kunigas per amžius Melchizedeko tvarka”.

⁵Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;

⁵Viešpats Tavo dešinėje sunaikins karalius savo rūstybės dieną.

⁶Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.

⁶Jis darys teismą tarp pagonių. Pripildys žemę lavonų, daugelyje šalių įvykdys sprendimą valdovams.

⁷Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.

⁷Jis kelyje gers iš upelio, todėl iškels savo galvą.