¹Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

¹Palaiminti, kurių kelias nepeiktinas, kurie pagal Viešpaties įstatymą vaikšto.

²Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.

²Palaiminti, kurie klauso Jo liudijimų ir visa širdimi Jo ieško,

³És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.

³nedaro jie neteisybės, vaikšto Jo keliais.

⁴Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.

⁴Tu įsakei stropiai vykdyti Tavo potvarkius.

⁵Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!

⁵O kad mano keliai būtų nukreipti vykdyti Tavo nuostatus!

⁶Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

⁶Niekada nepatirčiau gėdos, jei į Tavo įsakymus žiūrėčiau.

⁷Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

⁷Tyra širdimi Tave šlovinsiu, teisius Tavo nuosprendžius pažinęs.

⁸A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!

⁸Nuostatus Tavo vykdysiu, nepalik manęs visiškai.

⁹Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

⁹Kaip gali jaunuolis savo kelią išlaikyti tyrą? Laikydamasis Tavo žodžių.

¹⁰Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

¹⁰Visa širdimi ieškojau Tavęs, neleisk man nuo įsakymų Tavo nuklysti.

¹¹Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

¹¹Giliai širdyje paslėpiau Tavo žodį, kad Tau nenusidėčiau.

¹²Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

¹²Palaimintas esi, Viešpatie, mane savo nuostatų mokyk.

¹³Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

¹³Savo lūpomis skelbiau visus Tavo sprendimus.

¹⁴Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

¹⁴Tavo liudijimų keliais džiaugiuosi labiau negu visais turtais.

¹⁵A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

¹⁵Apie Tavo potvarkius nuolat mąstysiu ir žiūrėsiu į Tavo kelius.

¹⁶Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.

¹⁶Nuostatais Tavo gėrėsiuos, nepamiršiu Tavo žodžių.

¹⁷Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

¹⁷Suteik savo tarnui malonę, kad aš gyvendamas Tavo žodžio laikyčiausi.

¹⁸Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

¹⁸Atverk man akis, kad stebuklus Tavo įstatyme regėčiau.

¹⁹Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

¹⁹Esu žemėje svečias, neslėpk nuo manęs savo įsakymų.

²⁰Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

²⁰Mano siela pailso, besiilgėdama Tavo sprendimų.

²¹Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

²¹Tu sudraudi išdidžiuosius; prakeikti nuklydę nuo Tavo įsakymų.

²²Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!

²²Pašalink nuo manęs panieką ir gėdą, nes laikausi Tavo liudijimų.

²³Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.

²³Kunigaikščiai susirinkę tariasi prieš mane, bet Tavo tarnas mąsto apie Tavo nuostatus.

²⁴A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

²⁴Tavo liudijimai yra mano pasimėgimas ir mano patarėjai.

²⁵Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

²⁵Mano siela nublokšta į dulkes, atgaivink mane, kaip esi pažadėjęs.

²⁶Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

²⁶Savo kelius paskelbiau, ir Tu išklausei mane; pamokyk mane savo nuostatų.

²⁷Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

²⁷Leisk man suvokti Tavo potvarkių kelią, tai kalbėsiu apie Tavo stebuklus.

²⁸Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

²⁸Mano siela nyksta iš sielvarto, sustiprink mane, kaip esi pažadėjęs.

²⁹A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

²⁹Melo kelią pašalink nuo manęs, savo įstatymu mane apdovanok.

³⁰Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.

³⁰Pasirinkau tiesos kelią, Tavo sprendimus laikau priešais save.

³¹Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

³¹Įsitvėriau Tavo liudijimų; Viešpatie, neleisk man patirti gėdos.

³²A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

³²Tavo įsakymų keliu bėgsiu, kai išplėsi mano širdį.

³³Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.

³³Viešpatie, pamokyk mane savo nuostatų kelio, tai iki galo jo laikysiuos.

³⁴Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.

³⁴Duok suprasti Tavo įstatymą, kad vykdyčiau ir nuoširdžiai jo laikyčiausi.

³⁵Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

³⁵Savo įsakymų takais mane vesk, nes jais aš gėriuosi.

³⁶Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

³⁶Palenk mano širdį prie liudijimų savo, o ne prie godumo,

³⁷Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

³⁷nugręžk mano akis nuo tuštybių; atgaivink mane savo kelyje.

³⁸Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

³⁸Ištesėk pažadą, duotą savo tarnui, kuris bijosi Tavęs.

³⁹Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.

³⁹Nukreipk nuo manęs gėdą, kuri baugina mane, nes Tavo sprendimai yra geri.

⁴⁰Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

⁴⁰Štai aš ilgiuosi Tavo potvarkių, atgaivink mane savo teisumu.

⁴¹És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

⁴¹Viešpatie, būk man gailestingas, teateina Tavo išgelbėjimas, kaip Tu pažadėjai.

⁴²Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

⁴²Tada duosiu atsakymą tam, kuris iš manęs tyčiojasi, nes pasitikiu Tavo žodžiu.

⁴³És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

⁴³Neatimk iš manęs tiesos žodžio, nes laukiu Tavo sprendimų.

⁴⁴És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

⁴⁴Per amžių amžius laikysiuos Tavo įstatymo.

⁴⁵És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

⁴⁵Vaikščiosiu laisvas, nes tyrinėju Tavo potvarkius.

⁴⁶És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

⁴⁶Kalbėsiu apie Tavo liudijimus karalių akivaizdoje ir nebūsiu sugėdintas.

⁴⁷És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

⁴⁷Gėrėsiuosi Tavo įsakymais, kuriuos pamilau.

⁴⁸És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.

⁴⁸Kelsiu rankas į Tavo įsakymus, kuriuos pamilau, mąstysiu apie Tavo nuostatus.

⁴⁹Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!

⁴⁹Prisimink žodį savo tarnui, kuriuo suteikei man viltį.

⁵⁰Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

⁵⁰Tai yra paguoda mano varge, nes Tavo žodis mane atgaivino.

⁵¹A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.

⁵¹Nors pasipūtėliai mane skaudžiai išjuokia, nuo Tavo įstatymo aš nenukrypau.

⁵²Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.

⁵²Viešpatie, aš prisimenu Tavo senus nuosprendžius ir jais pasiguodžiu.

⁵³Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

⁵³Mane siaubas apima, kai matau nedorėlį, nepaisantį Tavo įstatymo.

⁵⁴Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

⁵⁴Tavo nuostatai tapo man giesmėmis mano viešnagės namuose.

⁵⁵Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

⁵⁵Ir naktį atsimenu, Viešpatie, Tavąjį vardą ir laikausi Tavo įstatymo.

⁵⁶Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.

⁵⁶Tai teko man, nes aš laikiausi Tavo potvarkių.

⁵⁷Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

⁵⁷Viešpats yra mano dalis; aš pasižadėjau Tavo žodžių laikytis.

⁵⁸Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

⁵⁸Nuoširdžiai ieškau Tavo palankumo, būk gailestingas, kaip esi pažadėjęs.

⁵⁹Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

⁵⁹Galvojau apie savo kelią ir pasukau link Tavo liudijimų.

⁶⁰Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

⁶⁰Skubiai ir nedelsdamas vykdau Tavo įsakymus.

⁶¹Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.

⁶¹Nors nedorėliai apiplėšė mane, bet aš neužmiršau Tavo įstatymo.

⁶²Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

⁶²Vidurnaktį atsikėlęs, dėkoju už teisingus Tavo sprendimus.

⁶³Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

⁶³Aš draugas visiems, kurie Tavęs bijo ir Tavo potvarkius vykdo.

⁶⁴A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

⁶⁴Viešpatie, žemė pilna Tavo gailestingumo, mokyk mane savo nuostatų.

⁶⁵Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

⁶⁵Viešpatie, Tu darei savo tarnui gera, kaip buvai pažadėjęs.

⁶⁶Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

⁶⁶Mokyk mane teisingai nuspręsti ir pasirinkti, nes aš patikėjau Tavo įsakymais.

⁶⁷Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

⁶⁷Nuklydęs ir pažemintas buvau, bet dabar klausau Tavo žodžio.

⁶⁸Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

⁶⁸Tu esi geras ir darai gera, mokyk mane savo nuostatų.

⁶⁹A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.

⁶⁹Šmeižtais drabsto mane pasipūtėliai, bet aš nuoširdžiai Tavo potvarkių laikausi.

⁷⁰Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

⁷⁰Jų širdis vieni riebalai, o aš gėriuosi Tavo įstatymu.

⁷¹Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

⁷¹Naudinga man buvo nukentėti, kad Tavo nuostatų pasimokyčiau.

⁷²A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

⁷²Man Tavo įstatymas brangesnis už daugybę aukso ir sidabro.

⁷³A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

⁷³Tavo rankos padarė ir suformavo mane; suteik man išminties suprasti Tavo įsakymus.

⁷⁴A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

⁷⁴Kurie Tavęs bijo, džiaugiasi mane matydami, nes Tavo žodžiu pasitikiu.

⁷⁵Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

⁷⁵Viešpatie, žinau, jog teisingi Tavo sprendimai ir teisingai mane nubaudei.

⁷⁶Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

⁷⁶Paguosk dabar mane savo malone, kaip esi savo tarnui žadėjęs.

⁷⁷Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

⁷⁷Būk gailestingas, kad aš išlikčiau gyvas, nes gėriuosi Tavo įstatymu.

⁷⁸Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

⁷⁸Sugėdinti tebūna išdidieji, nes jie be priežasties puolė mane. Aš mąstysiu apie Tavo potvarkius.

⁷⁹Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

⁷⁹Tesigręžia į mane, kurie Tavęs bijo, kurie pažino Tavo liudijimus.

⁸⁰Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

⁸⁰Tegu mano širdis nepažeidžia nuostatų Tavo, kad nebūčiau sugėdintas.

⁸¹Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

⁸¹Mano siela ilgisi Tavo išgelbėjimo, bet aš pasitikiu Tavo žodžiu.

⁸²A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

⁸²Mano akys pavargo belaukdamos, kas Tavo žadėta. Kada Tu mane paguosi?

⁸³Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

⁸³Nors tapau panašus į vynmaišį dūmuose, bet Tavo nuostatų neužmiršau.

⁸⁴Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?

⁸⁴Kiek dar dienų liko Tavo tarnui? Kada mano persekiotojus pasmerksi?

⁸⁵Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]

⁸⁵Išdidieji kasa man duobę, nepaisydami Tavo įstatymo.

⁸⁶Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

⁸⁶Visi Tavo įsakymai teisūs; padėk man prieš melagingus persekiotojus.

⁸⁷Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

⁸⁷Jie vos nesunaikino manęs žemėje. Bet aš Tavo potvarkių neapleidau.

⁸⁸A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.

⁸⁸Atgaivink mane dėl savo malonės! Aš laikysiuosi Tavo burnos liudijimų.

⁸⁹Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

⁸⁹Viešpatie, Tavo žodis amžinai įtvirtintas danguje.

⁹⁰Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

⁹⁰Tavo ištikimybė kartų kartoms; Tu sutvėrei žemę, ir ji pasilieka.

⁹¹A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

⁹¹Ligi šiol viskas laikosi, kaip Tavo nutarta, Tau viskas tarnauja.

⁹²Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

⁹²Jei Tavo įstatymu nesigėrėčiau, seniai būčiau žuvęs.

⁹³Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

⁹³Niekada neužmiršiu Tavo potvarkių, nes jais Tu atgaivinai mane.

⁹⁴Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

⁹⁴Aš esu Tavo, išgelbėk mane, trokštu suvokti Tavo potvarkius.

⁹⁵Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.

⁹⁵Nedorėliai mane pražudyti kėsinasi, tačiau aš Tavo liudijimų laikysiuosi.

⁹⁶Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

⁹⁶Mačiau, kad tobuliausi dalykai yra riboti, tik įsakymas Tavo beribis.

⁹⁷Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

⁹⁷Kaip aš myliu Tavo įstatymą, mąstau apie jį ištisą dieną.

⁹⁸Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

⁹⁸Įsakymai Tavo padarė mane protingesnį už mano priešus, nes jie visuomet su manimi.

⁹⁹Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

⁹⁹Daugiau suprantu už visus savo mokytojus, nes mąstau apie Tavo liudijimus.

¹⁰⁰Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

¹⁰⁰Daugiau išmanau už senius, nes laikausi Tavo potvarkių.

¹⁰¹Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

¹⁰¹Nuo bet kokio pikto kelio susilaikau, nes klausau Tavo žodžio.

¹⁰²Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.

¹⁰²Nuo Tavo sprendimų nenukrypau, nes Tu mokai mane.

¹⁰³Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

¹⁰³Kokie saldūs man yra Tavo žodžiai, saldesni mano burnai už medų.

¹⁰⁴A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

¹⁰⁴Dėl Tavo potvarkių tapau išmintingas, todėl nekenčiu jokio melo.

¹⁰⁵Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

¹⁰⁵Tavo žodis yra žibintas mano kojai ir šviesa mano takui.

¹⁰⁶Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

¹⁰⁶Prisiekiau vykdyti Tavo teisingus sprendimus ir laikysiuosi jų.

¹⁰⁷Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

¹⁰⁷Viešpatie, esu labai prislėgtas, atgaivink mane, kaip esi pažadėjęs.

¹⁰⁸Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

¹⁰⁸Viešpatie, priimk mano lūpų laisvos valios auką, pamokyk mane savo sprendimų.

¹⁰⁹Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

¹⁰⁹Mano siela yra nuolat mano rankoje, tačiau Tavo įstatymo nepamirštu.

¹¹⁰Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

¹¹⁰Nedorėliai man spendžia žabangus, bet nuo Tavo potvarkių nenukrypau.

¹¹¹A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

¹¹¹Pamokymai Tavo yra mano paveldėtas turtas, jie mano širdies džiaugsmas.

¹¹²Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.

¹¹²Palenkiau savo širdį vykdyti Tavo nuostatų, tai darysiu dabar ir visados.

¹¹³Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.

¹¹³Veidmainių nekenčiu, bet Tavo įstatymą myliu.

¹¹⁴Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

¹¹⁴Tu esi mano slėptuvė ir skydas, Tavo žodžiais pasitikiu.

¹¹⁵Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

¹¹⁵Pasitraukite nuo manęs, piktadariai! Aš Viešpaties įsakymus vykdysiu.

¹¹⁶Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

¹¹⁶Palaikyk mane, kaip žadėjai, kad gyvenčiau, tenebūsiu sugėdintas dėl savo vilties.

¹¹⁷Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

¹¹⁷Suteik pagalbą, ir aš būsiu saugus, nuostatų Tavo niekados nepamiršiu.

¹¹⁸Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.

¹¹⁸Tu atmeti tuos, kurie nuo Tavo nuostatų nukrypo, jie apsigauna savo melu.

¹¹⁹Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

¹¹⁹Tu visus žemės nedorėlius pašalini tartum atmatas, bet aš myliu Tavo liudijimus.

¹²⁰Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.

¹²⁰Mano kūnas dreba, bijodamas Tavęs, aš bijau Tavo sprendimų.

¹²¹Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

¹²¹Dariau, kas yra teisu ir teisinga; neatiduok manęs prispaudėjams.

¹²²Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

¹²²Užtikrink savo tarnui gerovę, neleisk, kad išdidieji mane nugalėtų.

¹²³Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

¹²³Mano akys pavargo belaukdamos Tavo išgelbėjimo ir Tavo teisumo žodžio.

¹²⁴Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

¹²⁴Būk gailestingas savo tarnui, mokyk mane savo nuostatų.

¹²⁵Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

¹²⁵Esu Tavo tarnas; duok man supratimą pažinti Tavo liudijimus.

¹²⁶Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

¹²⁶Viešpatie, metas Tau veikti, nes žmonės laužo Tavo įstatymą.

¹²⁷Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

¹²⁷Tavo įsakymai brangesni man už auksą, už gryną auksą.

¹²⁸Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.

¹²⁸Todėl visus Tavo potvarkius laikau teisingais, nekenčiu melagingų takų.

¹²⁹Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.

¹²⁹Tavo liudijimai yra stebuklingi, todėl mano siela jų klauso.

¹³⁰A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.

¹³⁰Tavo žodžių aiškinimas apšviečia, neišmanančius daro supratingus.

¹³¹Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

¹³¹Atveriu savo burną ir įkvepiu, alkstu Tavo įsakymų.

¹³²Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.

¹³²Pažvelk į mane ir būk gailestingas, kaip darai mylintiems Tavo vardą.

¹³³Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

¹³³Kreipk mano žingsnius pagal savo žodžius, kad neteisybė man neviešpatautų.

¹³⁴Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!

¹³⁴Nuo žmonių priespaudos mane išlaisvink, ir aš vykdysiu Tavo potvarkius.

¹³⁵A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

¹³⁵Parodyk savo tarnui savo veidą šviesų ir mokyk mane savo nuostatų.

¹³⁶Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

¹³⁶Iš akių man srūva upeliai, nes jie nesilaiko Tavo įstatymo.

¹³⁷Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

¹³⁷Viešpatie, Tu esi teisus, teisingi Tavo sprendimai.

¹³⁸A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

¹³⁸Tavo liudijimai teisingi ir neabejotini.

¹³⁹Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.

¹³⁹Mano uolumas graužia mane, nes priešai pamiršo Tavo žodžius.

¹⁴⁰Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

¹⁴⁰Tavo žodis yra visiškai tyras, jį Tavo tarnas brangina.

¹⁴¹Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.

¹⁴¹Nors esu paniekintas ir menkas, bet Tavo potvarkių neužmiršiu.

¹⁴²A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

¹⁴²Tavo teisumas amžinas, Tavo įstatymas­tiesa.

¹⁴³Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.

¹⁴³Nors vargas ir sielvartas spaudžia, bet Tavo įsakymais gėriuosi.

¹⁴⁴A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

¹⁴⁴Tavo liudijimai yra teisingi per amžius. Leisk man juos suprasti, ir aš gyvensiu.

¹⁴⁵Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

¹⁴⁵Šaukiuosi iš širdies, Viešpatie, išklausyk mane; aš laikysiuosi Tavo nuostatų.

¹⁴⁶Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.

¹⁴⁶Šaukiuosi Tavęs; išgelbėk mane, ir klausysiu Tavo liudijimų.

¹⁴⁷Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

¹⁴⁷Prieš aušrą keliuosi ir šaukiu, nes pasitikiu Tavo žodžiu.

¹⁴⁸Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

¹⁴⁸Atmerkiu akis dar prieš aušrą, mąstau apie Tavo žodį.

¹⁴⁹Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

¹⁴⁹Viešpatie, išgirsk mane, būdamas maloningas; atgaivink mane, kaip esi nusprendęs.

¹⁵⁰Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.

¹⁵⁰Artėja priešai klastingi, nutolę nuo Tavo įstatymo.

¹⁵¹Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

¹⁵¹Arti esi, Viešpatie, ir visi Tavo įsakymai teisingi.

¹⁵²Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.

¹⁵²Seniai pažinau Tavo liudijimus, kad jie yra amžini.

¹⁵³Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!

¹⁵³Pažvelk į mano skurdą ir išlaisvink mane; juk aš nepamirštu Tavo įstatymo.

¹⁵⁴Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

¹⁵⁴Gink mano bylą ir išvaduok mane, atgaivink, kaip esi pažadėjęs.

¹⁵⁵Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.

¹⁵⁵Išgelbėjimas toli nuo nedorėlių, nes jie neklauso Tavo nuostatų.

¹⁵⁶Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

¹⁵⁶Koks didis, Viešpatie, Tavo gailestingumas, atgaivink mane, kaip esi nusprendęs.

¹⁵⁷Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.

¹⁵⁷Daug mano persekiotojų ir priešų, bet aš nenukrypstu nuo Tavo liudijimų.

¹⁵⁸Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

¹⁵⁸Neištikimuosius matau ir bjauriuosi, nes jie nepaiso Tavo žodžio.

¹⁵⁹Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

¹⁵⁹Žiūrėk, Viešpatie, kaip Tavo potvarkius myliu; atgaivink mane, būdamas maloningas.

¹⁶⁰A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

¹⁶⁰Tavo žodžiai teisingi nuo pradžių, ir visi Tavo teisūs sprendimai amžini.

¹⁶¹A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.

¹⁶¹Kunigaikščiai be priežasties persekioja mane, bet mano širdis vien Tavo žodžių tebijo.

¹⁶²Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

¹⁶²Tavo žodžiu džiaugiuosi, kaip didelį lobį suradęs.

¹⁶³A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

¹⁶³Melo nekenčiu ir bjauriuosi, bet Tavo įstatymas man mielas.

¹⁶⁴Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

¹⁶⁴Septynis kartus per dieną giriu Tave už Tavo teisingus sprendimus.

¹⁶⁵A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

¹⁶⁵Kas myli Tavo įstatymą, turi didelę ramybę ir niekada nesuklumpa.

¹⁶⁶Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

¹⁶⁶Laukiu, Dieve, Tavo išgelbėjimo, Tavo įsakymus vykdau.

¹⁶⁷Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

¹⁶⁷Mano siela klauso Tavo liudijimų, nes labai juos myliu.

¹⁶⁸Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.

¹⁶⁸Laikausi Tavo potvarkių ir liudijimų, visi mano keliai Tau žinomi.

¹⁶⁹Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

¹⁶⁹Tepasiekia Tave mano šauksmas, Viešpatie; duok man supratimą, kaip esi pažadėjęs.

¹⁷⁰Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

¹⁷⁰Tepasiekia mano malda Tave; išlaisvink, kaip esi pažadėjęs.

¹⁷¹Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

¹⁷¹Mano lūpos girs Tave, nes mokai mane savo nuostatų.

¹⁷²Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.

¹⁷²Mano liežuvis kalbės apie Tavo žodį, nes Tavo įsakymai teisingi.

¹⁷³Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

¹⁷³Tavo ranka tepadeda man, nes aš pasirinkau Tavo potvarkius.

¹⁷⁴Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.

¹⁷⁴Ilgiuosi, Viešpatie, Tavo išgelbėjimo, įstatymu Tavo gėriuosi.

¹⁷⁵Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

¹⁷⁵Mano siela tegyvena ir tegiria Tave, Tavo sprendimai tepadeda man.

¹⁷⁶Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

¹⁷⁶Klaidžioju kaip avis paklydus. Ieškok savo tarno, nes Tavo įsakymų aš neužmiršau.