1Grádicsok éneke.
1Varge šaukiausi Viešpaties, ir Jis mane išklausė.
2Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!
2Nuo meluojančių lūpų, nuo klastingo liežuvio išlaisvink, Viešpatie, mano sielą.
3Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
3Ką tau duos ir ką padarys, apgaulingas liežuvi?
4Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.
4Aštrias kario strėles, kaitrias medžio žarijas.
5Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
5Vargas man klajoti Mešecho krašte, palapinėse Kedaro gyventi.
6Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!
6Per ilgai gyvenau su tais, kurie nekenčia taikos.
7Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]
7Aš esu už taiką, bet jie geidžia karo, kai aš kalbu.