1Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
1Džiaugiausi, kai jie man pasakė: “Eikime į Viešpaties namus!”
2Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
2Mūsų kojos stovės tavo, Jeruzale, vartuose!
3Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
3Jeruzale, tvirtai pastatytas mieste!
4A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
4Į jį traukia Viešpaties giminės pagal Izraelio įstatymą dėkoti Viešpačiui,
5Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.
5nes teisėjų sostai ir Dovydo namų sostas čia stovi.
6Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!
6Melskite taikos Jeruzalei; kurie tave myli, turės sėkmę.
7Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
7Tebūna taika visam miestui, gerovė jo rūmuose.
8Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
8Savo brolių ir draugų labui sakau: “Tebūna tavyje taika!”
9Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
9Meldžiu tau gerovės dėl Viešpaties, mūsų Dievo, namų!