¹Grádicsok éneke.

¹Mano akys pakeltos į Tave, kuris gyveni danguose.

²Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!

²Kaip žiūri tarnai į ranką savo valdovo, tarnaitė­į ranką valdovės, taip mūsų akys žvelgia į Viešpatį, mūsų Dievą, laukdamos Jo pasigailėjimo.

³Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.

³Pasigailėk mūsų, Viešpatie, pasigailėk mūsų, nes per daug paniekinti esame!

⁴Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

⁴Per ilgai mūsų siela varginama pašaipa turtuolių ir panieka išdidžiųjų.