¹Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.

¹Nedorėlio nuodėmė kalba mano širdyje, kad nėra Dievo baimės prieš jo akis.

²A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;

²Jis pataikauja sau, kai suranda savyje kaltę, kurios reikėtų nekęsti.

³Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

³Jo burnos žodžiai­nedorybė ir klasta. Jis liovėsi elgtis išmintingai ir daryti gera.

⁴Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.

⁴Gulėdamas jis mąsto nedorybes, eina negeru keliu, neatsisako pikta.

⁵Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

⁵Viešpatie, dangų siekia Tavo gailestingumas, Tavo ištikimybė­debesis.

⁶Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

⁶Tavo teisumas­kaip dideli kalnai, Tavo sprendimai­kaip jūros gelmės. Viešpatie, Tu apsaugai žmogų ir gyvulį!

⁷Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

⁷Dieve, kokia brangi yra Tavo malonė! Žmonės glaudžiasi Tavo sparnų šešėlyje.

⁸Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

⁸Jie pasotinami Tavo namų riebalais, Tu duodi jiems gerti iš Tavo malonumų upės.

⁹Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

⁹Tu turi gyvenimo šaltinį; Tavo šviesoje matome šviesą.

¹⁰Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

¹⁰Tenesibaigia Tavo malonė tiems, kurie pažįsta Tave, ir Tavo teisumas­nuoširdiesiems.

¹¹Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.

¹¹Teneužkliudo manęs išdidumo koja ir ranka nusidėjėlio tenepastumia manęs!

¹²Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]

¹²Piktadariai krito, buvo parblokšti ir nebeatsikels!