¹Dávidé.

¹Nesijaudink dėl piktadarių, nepavydėk nedorėliams.

²Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

²Jie greitai bus nupjauti tartum žolė, suvys kaip žaliuojanti žolė.

³Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.

³Pasitikėk Viešpačiu ir daryk gera, tada gyvensi žemėje ir būsi pamaitintas!

⁴Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

⁴Gėrėkis Viešpačiu, ir Jis suteiks tau, ko geidžia tavo širdis.

⁵Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.

⁵Pavesk Viešpačiui savo kelią, pasitikėk Juo, ir Jis veiks.

⁶Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

⁶Jis padarys tavo teisumą kaip šviesą ir tavo teisybę kaip vidudienį!

⁷Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.

⁷Ilsėkis Viešpatyje ir kantriai lauk Jo! Nesijaudink dėl to, kad sekasi žmogui, kuris daro pikta.

⁸Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

⁸Liaukis nirtęs ir palik rūstybę. Nesijaudink, kad nedarytumei pikta.

⁹Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

⁹Piktadariai bus sunaikinti, bet tie, kurie laukia Viešpaties, paveldės žemę.

¹⁰Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

¹⁰Nes dar trumpa valandėlė, ir nebeliks nedorėlio; kai žvalgysies, kur jis buvo, jo nebebus.

¹¹A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

¹¹Bet romieji paveldės žemę ir gėrėsis taikos apstumu.

¹²Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

¹²Nedorėlis rengia teisiajam pikta ir griežia prieš jį dantimis.

¹³Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.

¹³Viešpats juokiasi iš jo, nes mato jo galą.

¹⁴Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;

¹⁴Nedorėliai išsitraukia kardą, įtempia lanką, kad partrenktų beturtį ir vargšą, nužudytų tuos, kurie elgiasi dorai.

¹⁵[De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

¹⁵Jų kardas įsmigs į jų pačių širdį ir jų lankai suluš.

¹⁶Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.

¹⁶Teisiojo truputis yra geriau už daugelio nedorėlių turtus,

¹⁷Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

¹⁷nes nedorėlių rankos bus sulaužytos, o teisiuosius palaiko Viešpats.

¹⁸Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

¹⁸Viešpats žino teisiųjų dienas, jų paveldėjimas liks amžiams.

¹⁹Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

¹⁹Jie nebus sugėdinti nelaimių metu, bado dienomis jie bus pasotinti.

²⁰De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

²⁰O nedorėliai pražus ir Viešpaties priešai sutirps kaip avinėlių taukai; jie dings kaip dūmai.

²¹Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

²¹Nedorėliai skolinasi ir negrąžina, o teisusis yra gailestingas ir duoda.

²²Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.

²²Jo palaimintieji valdys žemę, o Jo prakeiktieji bus sunaikinti.

²³Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

²³Viešpats nukreipia žmogaus žingsnius ir Jam patinka jo keliai.

²⁴Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

²⁴Jei jis klumpa­neparkrinta, nes Viešpats laiko jo ranką.

²⁵Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.

²⁵Buvau jaunas ir pasenau, tačiau nemačiau, kad teisusis būtų užmirštas ir jo vaikai elgetautų.

²⁶Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.

²⁶Visada jis pasigaili ir skolina, jo vaikai yra palaiminti.

²⁷Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

²⁷Traukis nuo pikto ir daryk gera, tai išliksi per amžius.

²⁸Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

²⁸Viešpats mėgsta teisybę ir nepalieka savo šventųjų, bet saugo juos per amžius. O nedorėlių vaikai pražus.

²⁹Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

²⁹Teisieji paveldės žemę ir gyvens joje amžinai.

³⁰Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

³⁰Teisiojo burna kalba išmintingai, ir jo liežuvis­kas teisinga,

³¹Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

³¹Dievo įstatymas yra jo širdyje; jo žingsniai nesvyruoja.

³²Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

³²Nedorėlis tykoja teisiojo ir siekia jį nužudyti.

³³De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

³³Viešpats jo nepaliks ano rankoje ir nepasmerks jo teisme.

³⁴Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

³⁴Lauk Viešpaties ir laikykis Jo kelio. Jis išaukštins tave, kad paveldėtum žemę. Tu matysi, kaip nedorėliai žlugs.

³⁵Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

³⁵Mačiau nedorėlį džiūgaujantį ir išsiplėtusį kaip šakotą kedrą.

³⁶De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

³⁶Pro šalį ėjau, ir jo nebuvo, ieškojau jo, bet neradau.

³⁷Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.

³⁷Žiūrėk į tobuląjį ir stebėk teisųjį, nes tokių galas­ramybė.

³⁸De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

³⁸Nusikaltėliai bus sunaikinti, nedorėlių galas­pražūtis.

³⁹Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.

³⁹Teisiųjų išgelbėjimas ateina nuo Viešpaties; Jis yra jų stiprybė nelaimių metu.

⁴⁰Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.

⁴⁰Viešpats padės jiems ir išlaisvins juos. Jis išlaisvins juos iš bedievių ir išgelbės, nes jie pasitikėjo Juo.