1Dávid zsoltára emlékeztetõül.
1Viešpatie, nebausk manęs rūstaudamas ir neplak savo įniršyje.
2Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2Tavo strėlės įsmigo į mane ir Tavo ranka slegia mane.
3Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3Nebėra nieko sveiko mano kūne dėl Tavo rūstybės ir poilsio mano kauluose dėl mano nuodėmės.
4Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4Mano kaltės iškilo virš mano galvos; lyg sunki našta jos pasidarė man per sunkios.
5Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.
5Dvokia ir pūliuoja mano žaizdos dėl mano kvailybės.
6Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6Esu varge, visai sulinkęs, vaikštau nusiminęs visą dieną.
7Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7Mano strėnos dega, nieko sveiko nebėra mano kūne.
8Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8Nusilpęs, labai sudaužytas vaitoju dėl savo širdies nerimo.
9Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.
9Viešpatie, Tu žinai visus mano troškimus ir mano dūsavimas nėra paslėptas nuo Tavęs.
10Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!
10Mano širdis smarkiai plaka, netekau jėgų, mano akių šviesa nyksta.
11Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.
11Mano draugai ir bičiuliai laikosi atstu nuo mano skausmų; mano artimieji stovi iš tolo.
12Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12Kurie kėsinasi į mano gyvybę, paspendė žabangus; kurie siekia man pakenkti, grasina man sunaikinimu, visą dieną rengia klastas.
13De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13Esu lyg kurčiasnegirdžiu, lyg nebylysneatveriu burnos.
14De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14Tapau lyg žmogus, kuris nieko negirdi, kurio burnoje nėra atsakymo.
15És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15Viešpatie, Tavimi viliuosi. Tu išgirsi, Viešpatie, mano Dieve!
16Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16Sakau: “Tenesidžiaugia ir tenesididžiuoja jie prieš mane, kai mano koja paslysta!”
17Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17Esu pasiruošęs kristi, mano kentėjimai nesiliauja.
18És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.
18Išpažinsiu savo kaltę, gailėsiuosi dėl savo nuodėmės.
19Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.
19Mano priešai gyvena ir yra galingi, ir daug tų, kurie nekenčia manęs neteisingai.
20De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,
20Kurie atlygina piktu už gera, yra mano priešai, nes seku gera.
21És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21Viešpatie, nepalik manęs! Mano Dieve, nebūk toli nuo manęs!
22Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]
22Skubėk padėti man, Viešpatie, mano gelbėtojau!