¹Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

¹Plokite rankomis visos tautos! Šaukite Dievui džiugesio balsu!

²Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

²Aukščiausiasis Viešpats yra baisus, didis Karalius visos žemės.

³Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

³Jis pajungė mums pagonis, padėjo po mūsų kojomis tautas.

⁴Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

⁴Jis parinko mums paveldėti žemę­garbę Jo mylimojo Jokūbo.

⁵Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.

⁵Dievas užžengė su šauksmu, Viešpats, gaudžiant trimitams.

⁶Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.

⁶Giedokite gyrių mūsų Dievui, giedokite! Giedokite gyrių mūsų Karaliui, giedokite!

⁷Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

⁷Dievas yra visos žemės Karalius! Giedokite Jam gyrių suprasdami.

⁸Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

⁸Dievas karaliauja pagonims, Dievas sėdi savo šventajame soste.

⁹Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen! ]

⁹Tautos kunigaikščiai susirinko su Abraomo Dievo tauta. Dievui priklauso visi žemės skydai, Jis yra labai išaukštintas.