1Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.
1Dieve, išgirsk mano šauksmą, išklausyk mano maldą!
2Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
2Mano širdžiai alpstant, nuo žemės krašto šaukiuos Tavęs. Užkelk mane ant aukštos uolos.
3E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.
3Tu esi man prieglauda, stiprus bokštas gintis nuo priešo.
4Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.
4Norėčiau gyventi Tavo palapinėje amžinai, pasitikėti Tavo sparnų priedanga.
5Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
5Dieve, Tu girdėjai mano įžadus, davei paveldėjimą su tais, kurie bijo Tavo vardo.
6Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.
6Prailgink karaliaus gyvenimą, jo metai tegul tęsiasi per kartų kartas.
7Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]
7Tepasilieka jis per amžius Dievo akivaizdoje, Jo gailestingumas ir tiesa tesaugo jį!
8Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt. [ (Psalms 61:9) Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon. ]
8Giedosiu gyrių Tavo vardui visados, kasdien vykdysiu savo įžadus.