¹Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

¹Dieve, Tu esi mano Dievas! Nuo ankstaus ryto Tavęs ieškau, Tavęs trokšta mano siela, kūnas ilgisi Tavęs kaip sausa ir nualinta žemė be vandens.

²Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

²Šventykloje ieškojau Tavęs, pamačiau Tavo galybę ir šlovę.

³Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.

³Tavo malonė yra geresnė už gyvenimą, todėl mano lūpos girs Tave.

⁴Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

⁴Šlovinsiu Tave, kol gyvensiu, Tavo vardą minėdamas, kelsiu į Tave rankas.

⁵Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

⁵Mano siela bus pasotinta kaip kaulų smegenimis ir riebalais, lūpos džiaugsmingai girs Tave,

⁶Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

⁶kai prisiminsiu Tave savo lovoje, mąstysiu apie Tave budėdamas naktį.

⁷Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;

⁷Tu buvai man pagalba, todėl aš džiūgausiu Tavo sparnų pavėsyje.

⁸Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

⁸Mano siela įsikibo į Tave; Tavo dešinė palaiko mane.

⁹Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

⁹Kurie siekia atimti man gyvybę, nueis į žemės gelmes.

¹⁰Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

¹⁰Jie kris nuo kardo ir taps grobiu šakalams.

¹¹Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]

¹¹O karalius džiaugsis Dievu. Girsis kiekvienas, kuris prisiekia Juo, bet melagių burna bus užkimšta.