¹Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

¹Dieve, išgirsk mano balsą, kai meldžiuosi! Nuo priešų baimės saugok mano gyvybę.

²Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.

²Paslėpk mane nuo piktadarių sąmokslo, nuo nedorėlių sukilimo.

³Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

³Jie galanda savo liežuvį kaip kardą, taiko užnuodytą žodį kaip strėlę,

⁴A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

⁴kad iš pasalų galėtų šauti į nekaltąjį. Jie šauna netikėtai ir nebijo.

⁵Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

⁵Jie drąsina save, darydami pikta, slaptai spendžia pinkles, mąstydami: “Kas tai matys?”

⁶Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?

⁶Jie sumano nedorybes, viską gerai apmąstydami, jų vidus ir širdis­paslaptinga gilybė.

⁷Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

⁷Bet Dievas šaus į juos strėle, staiga juos sužeis.

⁸De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

⁸Juos pražudys jų pačių liežuvis. Visi, kurie matys juos, šalinsis nuo jų.

⁹És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.

⁹Tada visi išsigąs ir skelbs, ką Dievas padarė, nes supras, kad tai Jo darbas.

¹⁰Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]

¹⁰Teisusis Viešpačiu džiaugsis ir pasitikės Juo, džiūgaus visi tiesiaširdžiai.